Bogár Szabó Imre 1842. április 6.-án született Bócsán, kiskunsági lovas betyár egy hírhedt banda tagja volt, legendás szépség, a korabeli újságok úgy jellemzik "levenetei termettel, majdnem gyermetegi ifjúsággal, deli szépséggel- és az Isten képmását viselő arcvonása van"
Bogár Imre betyáréletét és egész legendáját mintegy egy év leforgása alatt érte el, és azokat öccsével Jakabbal, unokatestvérével, Miskával valamint apjával az öreg Bogár Szabó Imrével követte el. Imre Bugacon mulatozott hat napig a nénjénél amikor oda mentek hozzá rokonai és úgy gondolván elég idős, ügyes és eszes hívták őt is a betyár bandájukba. Ezután egyik tanyától a másikig mentek élelemért, majd elkezdődött Bogár Imre betyársága. 1861.-ben kirabolták a bajai szekereseket, kirabolták az újhartyányi boltost, a Páhy pusztai uraságot, a dabasi földesurat, a nagybócsai Redl bárót, a bőszei haszonbérlőt, és a tótharaszti csárdást is, mert nem adott nekik szállást és élelmet, miután tűzharcban megölte a csapláros az öreg Bogár Imrét annak csárdáját fel is gyújtotta.
Bogár Imre és bandája ellen hajtóvadászat indul, amit Móra Ferenc is jól szemléltet novelláiban, akinek szintén úgy mesélték el a történeteket:
"A madarásztói csárdának három szobája volt. Középen az ivó a kecskelábú asztallal, mindenféle csiribiri nép számára. Jobbra-balra vetettágyas vendégszoba, amilyen az előkelőségeknek dukál. Akár betyárnak, akár perzekútornak. Most szabad volt mind a két szoba. A két úr aztán letarisznyázott az ivóban. Ott hányták-vetették a közdolgokat, a rabvallató karcos mellett, míg elkészült a hirtelen-hamar jó. - Á - fülelt föl egyszerre Osztrovszky -, mintha kocsizörgést hallanék. - Nem a mienk. Parasztszekér. De az se erre a vidékre való. De nyitva is maradt a szája, ahogy kipattant az ajtó, és berobbant rajta a "tévedt tót". Olyan szép asszony volt az, hogy arra csakugyan tátva kellett maradni minden férfiszájnak. Magas, gömbölyű, ahogy kell, mégis karcsú. Pici lába, pici keze, felvetett vonalú pici piros szája, halvány arca, lobogó fekete szeme. Az a típusú szépasszony, akit akkor úgy hívtak, hogy delnő." Szobát és ételt rendelt, azzal elvonult. Kisvártatva perzekútorok jöttek, egy hadnagy hat legénnyel a csárdába.- A három legény nekivetette a vállát az ajtónak, az recsegett-ropogott, odabent eldördült egy pisztoly, a golyó az ajtón keresztül a falba fúródott, s mielőtt folytatása következett volna, az ajtó nagy csörömpöléssel bezuhant a szobába, s vele az egyik perzekútorlegény is. A másik pillanatban már jött is kifelé. Nem is jött, hanem röpült. A kardos, puskás, nehéz ember úgy vágódott neki orral a falnak, hogy attól többet kapott. Az ivóból is kitódultak a fogdmegek, - Ki ez a kapitális menyecske, öcsémuram? - Bogár Imre! - ordította vissza futtában a hadnagy. "
Ezután a hajsza még két napig tartott, halálára vonatkozó forrásokból és periratokból valamint saját vallomásából az derül ki, hogy a fiatal hetek óta hajszolt betyár 1862.július 11.-én déli 1 órakor fogták el alvás közben a pusztázó hadnagyok. A rögtönítélő bíróság 17.-én 57 órai tanácskozás után kihírdette ítéletét az "akasztófán elvesztendő kötél általi halált, valamint az elrabolt és meglévő javak visszaadását".
A közvélemény annyira fel volt izgatva a hónapok óta tartó Bogár-banda féle hajszától, hogy a két napig tartó vallatásban már mindegy volt Bogár Imre mit hoz fel maga mellett mentségére. A fent leírtakból jól látszik nem hiába lett pont Bogár Imre a legnépszerűbb betyár az egész Bogár-család bandából. Már közvetlen halála után a róla szóló olcsó és népszerű kiadványok száma hatalmasra nőttek.
1881.-ben kiadott ponyvában szereplő ballada:
