Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: CS


Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: CS

csa, ökörterelő szócska: csára menni, csálé, csáli. Alapérteménye: félre, egyenes iránytól eltérés. Ennélfogva származékai: csák, csákó, csáklya, csám, csámp, csámpás, csánk, csavar stb.

csacs, v. csács, természeti h. csacsog, v. csácsog, csacska, csasogás, csacsi.

csad, v. csád, csadaj, csadajos, csádé. Változattal: csát, csáté.

csah, természeti h. csahol, csaholás, csahos. V. ö. csih, csihol.

csaj, (1), csajvadék = csej, csejvedék, csevedék. Hangutánzó.

csaj, (2), = görbeséget jelentő kaj: csajbos = kajcsos; csajka, csajkó.

csaj, (3), lucskosat, vizeset, sárosat jelent e származékokban: csajbos, csajt, csajtos.

csak, kötszó, vékonyhangon: csek, honnan: csekély. A maga nemében kicsit, keveset, csekélyet jelent. Törökűl andsak.

csák, törzs a csa gyöktől: csákó, csákány, csáklya, csáklyás. Kifelé görbedést, fityegést, hajlást jelent.

csal, (1), csalás, csalárd, csalatkozik, csalafinta, csalfa. Vékonyhangon: csel, cselevendi, cseleskedik. Alapérteménye: csáb, csábitás.

csal, (2), család, családos. Rokona azon csel, melyből cselekszik származott, honnan vékonyhangon = cseléd, cselédes.

csal, (3), csalán, csalános, csalánoz. Rokona: saj, saly:sajog, sajgat.

csal, (4), = csar, cser: csalit, csarit, cserj, cserje.

csám, (1), természeti h. csámcs, csámcsog, csámcsogás. Vékonyhangon rokona: csěm, csěmcsěg.

csám, (2), törzs a csa gyökből: csámolyog, csámp, csámpa, csámpás, csámpásodik. Jelentése: rendetlen, hibás kigörbedés, csavarodás.

csan, (1), hangutánzó: csang, csangó. Vékonyhangon: csen, cseng, csengő.

csan, (2), a görbeség alapfogalmával: csaniga, csank, csandorog; csangó (csavargó? bujdosó).

csap, (1), ige, és hangutánzó: csapás, csapdos, csapkod, csaptat. Rokona: tap, tapos, tapogat, taps.

csap, (2), fn. csapol, csaplár, csapos. Németűl: Zapfen, törökűl: tapa.

csáp, a rovarok tapogató szarvacskája. Rokonai: csév, csúp.

csur, (1), = sar: csarit, sarjadzó erdőcske, cserj, cserje. Máskép: csal, csalít.

csar v. csor, (2), csarnok, csornok.

csár, (1), hangutánzó: csárma, csármás, csáré. Azonos vele lár, lárma.

csár, (2), csárda, csárdás. Eredete homályos. A szanszkritban cshardik am. hajlék.

csász = csúsz: császkál, csuszkál, császkirál.

csat, (1), hangutánzó: csata, csatapata, csatár, csatáz, csatt, csattan, csattant, csattog, csattogat. Vékonyhangon: cset, csit, csetten, csitipati.

csat, (2), = sat, csavargó járás: csatangol, csatolál, satrat, satrafa.

csat, (3), = csajt, csatak, csatakos, = csajtos.

csat, (4), csatol, csatos, csatlás, csatlakozik.

csav, csavar, csavarít, csavarodik, csavargat, csavarog. V. ö. csa.

csáv, csáva, csávás, csáváz; csávicza, csáviszka. Rokona: sav, savany.

cse, = csi: cseál, csiál, csel, cselekszik. Tompahangon rokona te, těsz.

csé = cső: csév, cséve, csévelő; csék, csök, csěcs.

cséb = csöb: csěběr, csöbör. Vastaghangon rokona: csob, csobán, csobolyó. Edények nevei.

csecs = kecs: csecse, kecses, csecseget, kecsegtet.

csěcs, csěcsés, csěcsemő. V. ö. csé, cső.

csef = csev: cseferít, azaz cseveg. Vastaghangon: csaf, czafrinka, csevegő kis leány.

cseg = csek: csege, csegély. Alapérteménye: szükülés, szorulás, keskenyedés.

csek, csekély, csekélység, csekélyedik. Fordítva rokona: kics, kicsi. Változattal sek, sekély; csak.

csěk, csěkken, csěkkent, máskép: csök, csökken. Alapérteményre rokona: csek, csekély.

csel, l. csal.

csem, (1), = csim: csemete, csemetěs, csima, csimota.

csem, (2), hangutánzó: csemcseg, csemcsegés, csemege. V. ö. csám, csámcsog.

csěm = csom: csempelődik; csembő = csombók, csimbók.

csen, (1), csenés, cseneget, csemp (csen-p), csempész, csempészkedik. Rokonai csel, csal.

csen, (2), csenevész, csenevészik. Rokonai csün, csünik, sin, sindik, sinlik.

csěn, (1), hangutánzó: cseng, csengés, csendít, csendűl, csenget, csengetyű.

csěn, (2), csend, csendes, csendesít, csendesedik, Az elébbi csěn hangnak kisebb mérsékelt foka.

csěp v. csöp, (1), hangutánzó: csepeg, cseppen, cseppent, csepegtet, cseperedik, cseprő. Átv. ért. mint a maga nemében kicsinyhez hasonló: csip csop.

csěp v. csöp, (2), cseplye, cseplesz, csepőcze, csepőte, csepelyeg, csepü, cseprente. Mint sürüen nőtt növényeket, szőrszálakat jelentőkkel rokonok: gyap, gyapju, gyop, gyopár, gyöp, gyöpü.

csép, csépel, cséplő, cséphadaró. Mint verő, csapó eszköznek rokona: csap, csapkod.

csěr, v. csör, hangutánzó: csereg, cserget, cserdít, cserdül, cserren, cserrent, csergeteg, csermely, cserszeg, csertel, csertet.

cser, (1), cserfa, cseres, cserez, cserző, cserhéju. Latin quer-cus.

cser, (2), = sar, sarj: cserj, cserje, cserjes, csereklye, cserény, cseresznyeg. Vastaghangon, csar, csarit.

cser, (3), a törékenység alapfogalmával: cserép, cserepes, cserepedzik. Rokona: csör, tör, csörtet, törtet.

cser, (4), csere, cserél, cserélget, cserebere, csereberél = tereferél?

cser, (5), cserke, cserkész, cserkél, cserkelődik. Alapérteménye: körüljárva keresgelés. V. ö. czir, czirkál, kur, kurkál. A kör főnévnek változata.

csér = sár: cséros, cséroz. "Cserben v. csérben hagyni valakit" Molnár A. szerint, "in luto haerentem fraudulenter deserere."

csesz, természeti hang és ige: cseszel, cseszelődik, cseszkó. V. ö. csisz, csiszol, csúsz, csúsztat.

cset, természeti hang, vastagon: csat: csetteg, csattog, csetten, csattan, csetlik, cseteklik.

csět, cseter, csetert. Mint tekerésre csavarásra vonatkozóval rokon: sed, seder, sad, sadar.

cset, csete, apró földi bodza. Rokona a maga nemében kicsit, kurtát jelentő csut, csuta.

csett, csikót, lovat nógató szó, honnan csetkó v. csitkó v. csidkó.

csev, hangutánzó: cseveg, csevegés, csevetel. Rokona: csef, cseferít.

csév, cséve, csévél, csévélő. V. ö. cső.

csi, természeti hang, a) hallgatást parancsoló: csitt, csitit, csiba, csígat, b) altató: csi csi beli,! csicsigat; c) vékony csevegési hang: csiáp, csiápol, csibe.

csib = csip: csibellérez, csiboráz, = csipdes, csipeget.

csics, (1), hangutánzó: csicser, csicsereg, csicserke, csicserkél. Máskép: csücs, csücsörög, csücsörke.

csics, (2), = csecs, czicz: csicsó, csicsóz, csecse, csecsebecse, cziczoma, cziczomáz.

csics, (3), = csöcs, csucs, csücs: csicsóka, csucsornemű növény, v. termény.

csid, csidu, csidkó = csiduka; rokon csett gyökkel.

csig, (1), tekervényes mozgás alapfogalmával: csiga, csigáz, csigolya, csigoltó. Rokonai: csik, csiklik, csikland, gyik, czik, czika, czikáz.

csig, (2), csigat, csigere, savanyu ital. Rokona: csics, csicscsed, = poshad,

csih, (1), hangutánzó: csihár, csihol, csihed.

csih, (2), csikót, lovat nógató szó; rokon csid, csett, csö szókkal.

csik, (1), csikó, (= sik-ó v. csih-kó = csih-ka), csikózik, máskép: csitk, csitkó.

csik, (2), tekerés, csavarás alapérteményével, hangutánzó: csiklik, csiklandik, csikar, csikoltó.

csill, (1), csend, nesz szünete: csillap, csillapodik, csillapít. Rokona: csitt.

csill, (2), fénylés, ragyogás: csillag, csillám, csillámlik, csillog. V. ö. sil, silánkol.

csill, (3), = csel, csen: csillent, alattomban elvisz, ellop valamit.

csill, (4), = csir,: csilla, zöld sás, melylyel a szőlőt kötözik.

csill, (5), vékonyhangu képzővel: csille, kis szekér vagy hajócska, talpacska. V. ö. csir, csiribiri.

csim, (1), csimbe, csimbelkedik, csimbeszkedik, csimba, csimbáz. V. ö. csin, csinga.

csim, (2), = kis csom, csimaz, csimota.

csin, csinál, csinálgat, csinálmány; csinos, csinosít, csintalan, csinosgat.

csiny, (1) = csen, (1): vétkes, hibás cselekvés.

csiny, (2), a csendesség, lassuság alapfogalmával: csinnyán, csinytalan = csendtelen, csittalan.

csip = sip, hangutánzó: csipeg, csipog, sipog.

csip, v. csíp, ige: csipdes, csipeget, csipke, csipked, csiptet, csiped, csipedett, csipesz, csipeszkedik, csipellérez, csipet, csipisz.

csip, vastaghangu: csipa, csipás, csipalag, csipalagos. Rokona: csěp, csepeg.

csip, csipe, v. csipő, csipertes.

csir, (1), hangut. csirip, csiripel, csirke, csiricsáré.

csir, (2), = cserj, sarj: csira, csirás, csirádzik, csiráztat, csiríz, csirkáka, csirkó. A kicsinyes növés, apró sarjadzás alapfogalmával.

csisz, súrolási hang: csiszol, csiszár, csiszam, csiszamlik. V. ö. csesz, csusz.

csit, 1) hangutánzó: csiti, csitten, 2) csendet parancsoló: csitt! csitít, csitítgat.

csiv, hangut. csivog, csivogat. V. ö. sip, sipogás, csev, csevegés.

csíz, 1) hangut. madárnév, csízik, csízike, 2) = csisz, csiszol, csizma.

csó, madárhang: csóka = csó-oga, csó-ogó.

csob, (1), tompa hang: csobog, csobogás.

csob, (2), csobán, csobolyó, vékonyhangon: csöb, csöbör, fordítva: bocs, bocska.

csob, (3), = csom, csobak, fán termő csomós göcs.

csok, csokor, csokros, csokroz.

csók, hangut. csókol, csókolgat, csókolódzik, csócsi.

csom, (1), vékonyhangon, csöm, = döm, töm, gyöm: csomoszol, csömöszöl, dömöszöl, tömöszöl, gyömöszöl.

csom, (2), tömör, gömbölyü valami: csomó, csomós, csomósodik, csoma, csomag, csomb, csombor, csombol, csombolék, csombók. Vékonyhangon: csöm, csömör.

csom = tom: csonka, tonka, csonkít, csonkúl. A tom vékonyhangon tem, fordítva met, honnan metél, metsz. Egyezik vele a latin meto, mutilo, a hellen temnw, tomoV.

csont, csontos, csontosodik, csonttalan. Elemezve: csom-t, rokona: csom, csomó.

csop, (1), tömeget képező gyűsokaság, csoport, csoportos, csoportosodik, csoportoz. Rokonai: csöp, csöpü, csep, cseplesz.

csop, (2), csopor, csupor. Rokonai: csob-olyó, csob-án, csöb-ör.

csor, (1), hangut. csorog, csorgat, csordít, csordúl, csorran, csorrant; csorsz, csorszog.

csor, (2), csorda, csordás. Egyeznek vele a ném. Herde, Horde, lat. grex, török szürü. V. ö. ser, sereg.

csor, (3), csormoly, csormolya, vékonyhangon: csör, csörmölye. Rokona a feketét jelentő kor, korom, a török kara, szláv cser-ni, csar-ni = fekete.

csor, (4), = csör, tör: csorba, = törött, csorbít, csorbúl; csoroszol, csoroszla.

csór = csavar, csórcsavar. Vékonyhangon: csűr.

csosz, súrolási hangut. csoszog, csosztat, csoszszan. V. ö. csisz, csiszol, csúsz, csúszkál.

csov, hangut. = suh, suv: csovad, csovaszt, suhad, suhaszt.

csóv, rokon a tekergő mozgást jelentő csav, csavar szókkal: csóva, csóvál.

csö! lovat menésre biztató szócska, máskép: czo!

cső, v. csöv, csős, csöves, csőz, csövez.

csöb, csöbör. V. ö. csob. Egyezik vele a német: Zuber.

csöcs, csöcsös, csöcsöz, csöcsörész. Rokonai: csücs, csúcs, csěcs.

csőcs = csőd: csőcselék, csődelék.

csőd, (1), csődít, csődűl.

csőd, (2), csődőr, ménló. Elvont gyöke cső, csé, melyből csék. Csődör a cséktől, mint monyas a monytól.

csög, fordítva: göcs, kemény állományu csomó; csögös, csögör, csögbog.

csök, (1), = csög: csököny, csökönyös.

csök, (2), = csek: csökken, csekélyedik, csökkent, csökött.

csöm = csom: csömör, csömb, csömböl, csömbölék, csömek, csömp, csömpöly.

csön, (1), hangut. csöng, csönget, csöndít, csöndűl. V. ö. csěn, csěng.

csön, (2), = csöm: csönköly, forgócsont.

csöp, (1), hangut. csöpög, csöppen, csöppent. V. ö. csěp, csěpěg.

csöp, (2), = töp: csöpörödik, töpörödik.

csöp, (3), csöpü, csöpéte. V. ö. csep, cseplesz, cseprente.

csöp, (4), = csép: csöpül, lecsöpül, = csépel, lecsépel.

csör, (1), hangut. csörög, csörget, csördűl, csördít, csörren, csörrent, csörömpöl, csörtet, csörtöl, csörfös, csörgeteg.

csör, (2), = tör: csörmelék, törmelik, csörtet, törtet; csörge, csöröge.

csör, (3), csőr: csörlő, = csörölő, csévélő.

csőr, a cső gyökből = madárorr.

csöt, hangut. csötöl, csötlik, csötör, csötörtök, melyet a puska ad. V. ö. cset, csetten, csat, csata.

csucs v. csúcs: csucsor, csucsorodik, csucsorít, csúcsos, csúcsosodik.

csúf, csúfol, csúfos, csúfondáros.

csuh, (1), hangut. csuhi, csuhu. V. ö. csád, csádé, suh, suhu.

csuh, (2), csuhér, = siheder, suhancz, suttyó.

csuk, (1), hangut. csuklik, csuklás. Rokona a német schluchzen.

csuk, (2), csukás, csukló, csukat, csukódik.

csum, csuma, gyümölcs szára, nyele.

csup, (1), csupa, csupasz, csupaszodik. Rokona: kop, kopasz,

csup, (2), = csuporít, csuporodik, = csucsorít, csucsorodik.

csur, csurog, csurdul, csurran, csurrant. Gömbölyü hangzóval = csor, csorog.

csúr, vékonyhangon, csűr, l. csav, csavar.

csúsz v. csusz, csúszmász, csuszamodik, csúszik, csúsztat, csuszkál, csuszkorál. V. ö. csisz, csesz hangutánzók.

csut, (1), = csucs, csutora, csucsos száju edény, vagy szopóka.

csut, (2), csuta, csutak, csutka.

csuv, hangut. csuvik, kuvik, kis bagolyfaj, halálmadár.

csücs, (1), hangut. csücsörög, csücsörke. V. ö. csics, csicsereg.

csücs, (2), gyermeknyelven: csücsül, azaz, ül. A testnek öszvecsücsösödő helyzete.

csűd v. csűg, csontíz, csontdarab, csűgöz, csűgözés.

csün, csünik, csüng, v. csügg, csügged, csüggeszt.

csür, (1), kícsit, aprót jelentő csir: csürhe nép, csürhe baromfi, malacz.

csür, (2), csontból vagy fából való kis teke: csürök, csürköz.

csűr, gabona lerakó helye, pajta. Rokona a lat. horr-eum, német Scheuer.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,994 Kategória: A magyar nyelv szótára » A gyökökről
Előző cikk: Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: B Következő cikk: Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: CZ


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: