A Teleki-kódex (1525–1531) magyar nyelvű kézirat, amelyet ferences apácák számára írt négy másoló. Az utolsó Sepsiszentgyörgyi Ferenc, az első pedig a Vásárhel (Marosvásárhely) helynevet adja meg. A kódexben Szent Anna, Ádám és Éva és Szent Makárius legendája, valamint elmélkedések, példák, imádságok és a klarisszák számára Szent Bonaventura alapján készült regulák találhatók.
Bár a szakirodalomban fölmerült, hogy a Thewrewk-kódex esetleg klarissza apácák számára készült, a magánáhítati célú imákat tartalmazó gyűjteményt szinte bizonyosan margitszigeti domonkos apácák állították össze 1531-ben (ld. 69v, 129r).
A Tihanyi kódex az óbudai klarisszák számára készült 1530 és 1532 között. A kis formátumú kézirat egyetlen kéz munkája, a másoló-kompilátor, F. fráter, azonos a Kazinczy-kódex scriptorával. Nagy valószínűséggel Lippai Ferencről van szó, aki az 1510-es évek közepétől több mint két évtizeden át fontos szerepet töltött be a ferences rend történetében.
F.
A saját kézzel írt (autográf) levél, melyben Vér András nyugtát ad Erdőhegyi Balázsnak a megfizetett pénzösszegről, az első, magyar nyelven írt hivatalos jellegű irat. Valójában egy nyugta pecsét nélküli másodpéldánya, mely Vér András sok zálogos ügye közül az egyikkel összefüggésben keletkezett.
Az 1515-ből származó Virginia-kódex a margitszigeti domonkos apácák számára készült 92 levél terjedelmű magyar nyelvű kézirat. Az első rövid szövegrésze gyónási tükör, a törzsanyagát pedig Assisi Szent Ferencről szóló legenda-összeállítás alkotja, amely néhány szó kivételével megegyezik a Simor-kódex legendatöredékével. Utána prédikációtöredék és csonka regula áll.
Az 1525-ből származó Vitkovics-kódex 54 levél terjedelmű, magyar nyelvű kézirat. Eredetileg összetartozott a Miskolci töredékkel (6 levél). Ferences apácák, talán az óbudai klarisszák számára másolta egy kéz. A Vitkovics-kódex Bonaventura Regula novitiorum c. művének fordítását, breviáriumi hórákra beosztott passióelmélkedést és Krisztus utolsó szavairól szóló imádságot tartalmaz.
Az egyértelműen ferences apácák számára (talán az óbudai klarissza kolostorban) készült kódex két részből áll, ezek eredetileg két külön könyvhöz tartoztak. A két részt legkésőbb a pozsonyi klarisszák köttették egybe. Az első rész (1–57. levél) tartalma egy Urunk kénnyáról való prédikáció, azaz devóciós passió.
Az elején és végén is csonka Winkler-kódex elsősorban a kollektív ájtatosság eszköze volt, bár első része hóráskönyv jellegű. Keletkezése – több más magyar nyelvű kódexhez hasonlóan – a Nyulak szigeti zárda reformmozgalmával függ össze. A fegyelem visszaállításának szükségessége az 1468. évi capitulum generálén merült fel.
