A HAJMÁSI TÓNÁL   Partján regényes, ősi büszke fák, Égbeszakadt, tépett lombkoronák. Túl a hegynél, mint álmodó leány Lehunyt a hold; csend ül birodalmán Imára gyúl, lobog lázas szemem: De szép a te világod Istenem.   Megejti szívem halk halászkunyhó S lányka; arca mosolyra lobbanó. Nézek a messzenyúló tó felett; Nézem a csendes, tiszta, szép eget.

              ITT VAN AZ ŐSZ.   EGY CSOKORRA - VALÓ ÉDESAPÁM NAGY BÁLINT ŐSZI VERSEIBŐL     ITT VAN AZ ŐSZ   Itt van az Ősz, fájón hull a tájra, Elveszett fénye a napsugárnak. Réti boglyán varjak károgása – Levelei hullanak a fáknak. Csodás, szép Ősz merengve vártalak.

              HATÁRKŐNÉL   Túl az erdőn fuldokló ködökben Egy falunak sötét tornya látszik. Ballag a nyáj bús kolompolással Hol a nyárfák egymást átölelik.   Ködökbe vész a vár, a hegyvidék Elhallgatott a bús kolompú nyáj. Megállok itt, kicsordul a könnyem Köszönt a szép, áldott magyar határ.   Hej, mennyi szép orgonát hagytam itt Mennyi álom maradt el mögöttem.

                Kedves Barátaim! Édesapámnak ez a verse úgy tudom, még sehol nem jelent meg. Fogadjátok Szeretettel-:))) Bálint   SÍRHATSZ SZÉKELY ANYÁM Szeretettel ajánlom Dr. Sárosdi Zoltán marosvásárhelyi orvos zászlósnak   /Széttiporva a szívnek lángja ott, Mindenki zokog, Erdély már halott.

                Drága Édesapám nagyon régen írta ezt a versét, de ma is el lehet rajta gondolkodni, azt hiszem...   HUNNIA HELYÉN   Mit látok ős nagy Hunnia helyén Vagy csak gyásztól kápráznak szemeim. Nem a magyar nép lakja e földet, Rongyos gárda, nem az én vérem.

                ALKONYATI SÉTA A BAKONYBAN   Bakonyerdő fái alatt Halkan, csendben járdogálok. Köröttem vadvirágok, Fejem felett csalogányok Zengenek szép imádságot. Valahol tán nem is messze Furulyaszó cseng a csendbe. Pásztor – legény fújja, fújja, Fája szíve, nagy a búja.

                Áldott Emlékű Parasztköltő Édesapám ma is aktuális gyönyörű verse... AKIK ELMENTEK Hozzátok szólok árva magyarok, Kiknek számára itt már nincsen hely. Akik feledni sohase tudtok, Itthon jártok mindig képzelettel. Kik a határnál sírva mentetek, Hogy itt kell hagyni e drága hazát… Kiknek idegen kezek festettek, Véres ujjal bujdosást, vagy halált.

                KEDVES BARÁTAIM! 20 évvel ezelőtt 1990 – ben az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézetének kiadásában megjelent Édesapám Nagy Bálint parasztköltő „Hol van már a paraszt” – című életrajzi kötete. A könyvet szerkesztette a vele készült interjúk alapján Vercseg Ilona az Intézet Főmunkatársa.

              ÖREG BAKONYBA VISSZA TÉRTEM   Öreg Bakonyba visszatértem Ifjú kedvvel, ifjú erővel Régen vártok ormos erdeim Kárpátos, borus, zord tetőkkel.   Ősrengeteg borul felettem A szívemet öröm zengi át Fatönkön ülve, elmerengve, Hallgatom az erdők sóhaját.

              „A LÓ JÓ, CSAK A LOVAS A SZAROS!” Epizódok Nagy Bálint Bakonyszentkirályi parasztköltő „ Hol van már a paraszt” - című életrajzi kötetéből        A tényleges katonaidőmet a győrszabadhegyi tüzérlaktanyában töltöttem, itt volt a kiképzésünk. „Tényleges” volt az ember, amíg kiképezték, „tartalékos” a leszerelés után.