HATÁRKŐNÉL
Túl az erdőn fuldokló ködökben
Egy falunak sötét tornya látszik.
Ballag a nyáj bús kolompolással
Hol a nyárfák egymást átölelik.
Ködökbe vész a vár, a hegyvidék
Elhallgatott a bús kolompú nyáj.
Megállok itt, kicsordul a könnyem
Köszönt a szép, áldott magyar határ.
Hej, mennyi szép orgonát hagytam itt
Mennyi álom maradt el mögöttem.
Vár nyárfasor a zúgó nagy erdő
Havasi szél is elhagyott régen.
Majd ha egyszer tőletek izenek,
Havasi szél, havasi vadvirág
Ősi telkén öröm – szívvel lobog
A mosolygó, testvér Erdélyország.
Nagy Bálint
