Vác vára a négyszögletes alaprajzú belső várból és a hozzá északról csatlakozó, a Duna vonalát követő szabálytalan külső várból állott. A belső vagy Püspökvárat falszoros, majd vizesárok vette körül. A falszoros külső falát kis alapterületű, kerek külsőtornyokkal erősítették meg. Északi oldalán volt a vár négyzetes kaputornya, melyet barbakán védett.
Akastélyt, amely a Vay-családé volt, a XVII. században építették. A XVIII. század elején két olyan jelentős esemény is történt Vaján, amivel a település, a kastély és a Vay-család is beírta nevét a magyar történelembe. 1703. július 19-én II. Rákóczi Ferenc azért jön Vajára, hogy a kastély akkori lakóival, a Vay-fivérekkel - Lászlóval és Ádámmal - tanácskozzék.
Hunyadi János gyönyörű, több korszak stílusjegyeit magán hordozó hatalmas várkastélyát Mikszáth Kálmán a várak királyának nevezte.
A birtokot Luxemburgi Zsigmond adományozta Vajk kenéznek, Hunyadi János apjának. Vajk egy kis erősséget épít ki itt birtokközpont céljára, fel is veszi a birtok nevét. Később Hunyadi János építtete ki rangjához méltó lovagvárrá.
A réz hegység déli oldalán a Berettyó völgye fölé emelkedő Pláj hegyen áll, az Alsóvalkó (Valcău de Jos) községhez tartozó Váralja (Subcetate) falu határában.
Valkó helynév 1249-ben bukkan fel először, amikor IV Béla Zovány, Nagyfalu településekkel együtt Valkót is Geregye nembéli Pál országbírónak adományozza. Ekkor még nem említenek itt várat.
Guthi Illésné 1499-ben, majd 1507-ben Batthyány Benedek és Tarczay János foglalták el a Kerecsen családtól. Bélteki D. temesi gróf 1524-ben kapta a királytól a hűtlenségbe esett Kun Lukácstói és Imrétől elvett birtokot, míg Kun Miklós saját forintért Guthi Lászlónak adta el, kitől pedig 700 forintért Büdy Mihály beregi főispán vette meg.
Ekkor említik első ízben az itteni várat.
A Vértes hegységének zöldellő tengerében bújik meg egy laposabb hegycsúcson Gesztes vára.
A XIII. század végén a Csák nemzetség több kővárat is emeltetett birtokai védelmére, közéjük tartozott a jelenlegi vár helyén létesített korai erődítmény is.
Vasvár országunk nyugati szélén fekszik, és már a honfoglalás után, határvidékként is fontos védelmi szereppel bírt a nyugati irányból támadó ellenség feltartóztatására. A korabeli oklevelek és a régészeti kutatások alapján több védőmű létezéséről tudunk.
A Dunántúlon található várak közül jelentőségében kiemelkedik a Bakony törésvonalánál, a mély völgyekkel és függőleges sziklafalakkal határolt sziklagerincet ékesítő Veszprém vára.
A 13. század végén a veszprémi püspökség sokat szenvedett a nagyhatalmú Csák nemzetségtől, akik az ellenpárti Kőszegiekhez tartozó egyházat kirabolták és felgyújtották, sok egyházfit legyilkolva.
Világosvár Aradtól ÉK-re fekszik, a Zarándi-hg. ÉNy-i lábánál. A hegy, amin a vár fekszik, tulajdonképpen ennek a hegységnek a nyúlványa. A középkorban Zaránd vármegyéhez tartozott. 1318-ban szerepel először az írott forrásokban. Ekkor királyi vár, várnagya pedig Héder nembeli Dezső, aki még 1326-ban is viselte ezt a tisztséget.
A vár legkorábbi részeinek megépülése IV.Béla királynak és feleségének a tatárjárás utáni, az ország védelmét fokozó építő tevékenységének köthető. Az 1246-1247 körül meginduló munkák költségeit Mária királyné a niceai görög császári házból magával hozott ékszerei árából fedezte.
