A nikotin az újkori élet egyik legnagyobb ajándéka és legnagyobb csapása: az ördög találta fel, az unalom ellen, s az ember nem tehet semmit ellene, amíg unalom van a földön. Erõs érméreg ez, s butít is. Valahányszor sokat cigarettáztam egy napon, hogy dolgozni tudjak, másnap félhülye vagyok és nem tudok dolgozni.
Bizonyosan nem véletlen, hogy a második világháború leghatékonyabb fegyvere a repülõgép volt – az a fegyver, mely függõlegesen támad. Mert az emberiség összes eddigi háborúi vízszintes vonalban következtek be és zajlottak le.
Tollad nem érdemes felemelni, egy csöpp tintát nem érdemes papírra ejteni, egy negyedórát nem érdemes életedbõl arra vesztegetni, hogy olyasmit írjál, ami a tömegnek és félmûvelteknek tetszik, aminek olvastára felkiáltanak: „Ó! Igen! Mi is így gondoltuk!...
Amikor csak teheted – de soha nem úgy, hogy munkádtól lopod el az idõt és rossz lelkiismerettel, sietve cselekszel! –, menj el a hõvizû közfürdõk valamelyikébe, hetenként kétszer-háromszor. A fürdõzés nagyon régi emberi szokás, s nemcsak a testet edzi és üdíti, hanem a lelket is. Fürödj lassan, tested törvényei szerint, megfontoltan és ráérõen.
Életveszélyes helyzetekben arra kell gondolnunk, hogy idõnk mindenképpen lejárt, akkor is, ha tíz esztendõvel elébb vagy késõbb ér el a végzet keze; mert az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi idõszaka.
Akármi történik is a világban, ne feledkezz meg az igazságról, hogy az állam és a politikai hatalom nem nélkülözheti soha a bölcselõk és az értelem hatalmát. Akkor sem nélkülözheti, ha idõlegesen az ösztönök uralkodnak a közösségi életben, vagy a lelépõ császárok helyét elfoglalják a pretoriánusok*. Õk sem tehetnek tartósan semmit az értelem hatalma ellen.
Fontold meg, mielõtt kézbe veszel és olvasni kezdesz egy könyvet – legalább úgy fontold meg, mint mikor bizalommal kezet adsz egy embernek. Mert a könyvnek lelked figyelmét adod egy idõre; s nagyon sok ez, mert az élet rövid és lelked csak a tiéd. S ha már elszántad magad s olvasni kezdtél, olvasd lassan, nagyon figyelmesen és türelmesen, mintha méltányos okfejtéssel vitatkoznál.
Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert idõnk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben.
Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekmûveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveibõl.
Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az emberektõl lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önzõ, rideg fráter!" – ne törõdj velük.
