Archívum

Kertekben termesztett évelõ növény. Virágzatának húsos fészekpikkelyeit salátának vagy fõzeléknek elkészítve fogyasztják. Már az ókori Egyiptomban is termesztették több fajtáját, és finomfõzelékként is nagy népszerûség-nek örvendett. Európában elõször Spanyolországban jelent meg a 15.

Dísznövényként kertekben nõ, sokszor méteresre, de réteken is helyenként tömegesen nyílik. Gyûjthetjük a növény szárának felsõ 40 cm-ét, a virágzás kezdetekor. Teáját magas vérnyomás, epe-, vese-, hólyag-, májbántalmak, nehéz menstruáció, reumás és izületi fájdalmak ellen, továbbá izzasztóul, vizelethajtóul, külsõleg pedig toroköblögetõül használják.

Nem hiányozhat a kiskertbõl. Mind a fodormenta, mind a borsmenta alkalmas gyógyászati célra. Jók a levelek, és a virágok is. A világ legrégebbrõl fennmaradt orvosi leírása, az Ebers-féle papírusztekercsek is említik a növényt. Egyiptomból került Palesztínába, ahol adóként is elfogadták.

Friss leveleivel és vitaminokban gazdag virágával ételeket ízesítenek, salátástálat díszítenek. Kivonatát erõsítõszernek, afrodiziákumnak tartják, hajápolásra használják. A mag olyan antibiotikumot tartalmaz, amely a bélflóra károsítása nélkül pusztítja el a légzõszervet megtámadó baktériumokat. Fõzetével köhögést, meghûlést, húgyúti fertõzéseket gyógyítanak.

A növény minden része ehetõ, emésztést serkentõ. Levelét és termését egykor tejszaporítóként, köhögés, depresszió, emésztési zavarok, lép- epehólyag- és májbántalmak ellen adták. Magjai egy szilibin nevû anyagot tartalmaznak.

Dísznövényként kertekbe ültetik, üde sárga szirmaival kedvelt virág. Leveleit az indiánok megfõzték. A föld feletti részeibõl nyugtatót készítettek, fogfájás ellen használták. Hatóanyagai segítik a vér oxigénfelvételét, és a serkentik az A-vitamin felszívódását. Gyermekeknek túlmozgékonyság, álmatlanság, makacs köhögés ellen adják, felnõtteknek altatót készítenek belõle.

Virágszirmait salátába, gyümölcstortába, szendvicsekre rakjuk. Cukor, dzsem, ecet ízesítésére is használhatjuk. Virága borral felforralva frissít. Szegfűszirup: 2,5 dl vízzel 2-3 dg friss szirmot forrázzunk le, áztassuk 12 óra hosszat. Szűrjük le, adjunk hozzá 20 dg cukrot, keverjük meg, töltsük üvegekbe. Frissítõ hatású.

Ez az évelõ gyógynövény kertünk dísze. A levendula virága görcscsillapító, erjedést megakadályozó, felfúvódást szüntetõ, vízzel készült forrázata ideges szívdobogást, vérnyomást csökkent, migrént szüntet, szédülést, ájulást, ideggyöngeséget, melankóliát gyógyít, ezenkívül vizelethajtó is.

Virágszirmait bõven mérve szép sáfrányszínt és enyhén csípõs ízt adhatunk a rizsnek, krémsajtnak, yoghurtnak, vajnak, tejes ételeknek, édes süteményeknek. Levelét salátákhoz adjuk. Fertõtlenítõ, gombaölõ hatóanyagai mellett hormonszerû összetevõket és A-vitamin elõanyagot tartalmaz.

Virágával salátákat, süteményeket díszítenek. Hûsítõ, ásványi sókban gazdag leveleivel italokat, mártásokat, sómentes ételeket ízesítenek. A levél és a virág adrenalinhoz hasonló hatású fõzetét stressz, depresszió, kortizon és más szteroidokkal való kezelés után adják. Láz, száraz köhögés ellen jó, fokozza a tejelválasztást. Levelét csak mérsékletesen fogyasszuk.