Archívum

Tóth Ágnes
Őszi színek

Sárga sápadozik,
Lila-és drapp libben,
Barna bennragad a
Gesztenye színben.

Narancssárga nyújtózik
Az alkonyi fényben,
Bordó borongva ül
A naplementében.

Nyakunkon az ŐSZ. Olvassatok verseket róla.
Tóth Ágnes
Öreg kalap

Szeptember a nyárból
jó nagyokat harap,
s ráborul a tájra
mint egy öreg kalap.

Köddel telt párnák
bújnak ki belőle,
futna a természet,
ha tudna –előle –

Meztelen ágakon
borostás szél zenél,
táncot lejt pajzánul
ezernyi falevél,

A nyaruk elmúlt,
de jókedvük megmaradt,
kergetőznek az
őszi fák alatt,

Avarba bújnak,
nevetve, zörögve,
Tudják a vén kalap
nem marad örökre.

Őszi színek

Sárga sápadozik
Lila meg libben
Barna bennragad
A gesztenye színben.

Narancssárga nyújtózik
Az alkonyi fényben
Bordó borongva ül
A naplementében.

Őszi szél

Szél zizeg az őszi lombon,
Végigszánt a szőlődombon,
Füledbe súg: kiskoma,
Kezdődik az iskola!

Ákom-bákom

Iskolában a táblákon,
fehérlik sok ákom-bákom.
Még nem tudom, hogy mi lehet,
de tavaszig megtanulom,
s leírom majd a nevemet.


Sünike

Gesztenye pottyan,
kobakja koppan,
tüskeruhája
szertereped.
Sünike nézi,
ezt meg ki érti,
kicsi testvérem
fán született?


Kipp-kopp eső

Esernyőmön táncikálva
Jár az eső táncos lába
Először csak kip-kop, kopog
Később aztán ziheg-zuhog
Csatornában vígan fecseg
Dézsába gyűl nem kesereg
Azért olyan jó a kedve,
Táncos lába ázik benne.

Tóth Ágnes
Kipp-kopp eső

Esernyőmön táncikálva,
Jár az eső táncos lába.
Először csak kipp-kopp, kopog,
Később aztán ziheg-zuhog,
Csatornában vígan fecseg,
Dézsába gyűl nem kesereg.
Azért olyan jó a kedve,
Táncos lába ázik benne.

Tóth Ágnes
Szél hintázik

Szél hintázik a faágon.
Szempilláját lepi álom.
Felette a kéklő égen,
felhő topog kötőféken.
Mérgelődik, egyre dagad,
Kötőféke el is szakad.
Köpönyege szerte reped,
két zsebéből eső ered.
Lezúdúl a zöld határra,
le a hintázó faágra.
Riad a szél azon nyomban.
Elfújja a felhőt onnan,
s terelgeti arra fele,
hol szomjas a fák levele.

TÓTH ÁGNES
Hívogató

Ha én kilincs lennék,
mindig kilincselnék.
Ha meg csengő lennék,
folyton csilingelnék.
Ajtó ha lehetnék,
szárnyam nyitogatnám,
sok kedves barátom
Mind behívogatnám.


Hétfőtől hétfőig

Mit csinálunk hétfőn?
Ugrálunk a lépcsőn.
Mit csinálunk kedden?
Fényesítjük kedvem.
Mit csinálunk szerdán?
Rajta ütünk Terkán.
Mit csinálunk csütörtökön?
Gurulunk majd sütőtökön
Mit csinálunk pénteken?
Felszállunk egy éneken
Mit csinálunk szombaton?
Jót bulizunk, mondhatom.
S mi történik vasárnap?
Jó lesz, mint egy basának.
Délig alszunk, iszunk, eszünk,
Hétfőre már frissek leszünk.


Fáradt a Nap

Mendegél a Napsugár,
azt se tudja merre jár,
égi útján úgy elfárad,
alig bír már lépni hármat
ezer lába sántikál.
Megpihen egy keveset,
zöldellő fenyők felett,
arra gondol, nem gyalogol,
kölcsön kéri majd a Holdtól
a Nagy Göncöl-szekeret.


Gombaházikó

Gombaházban ki lakik?
Találunk bent valakit?
Bizony, van bent egy kis lakó,
nem más ő, mint apró Janó.
Ne kérdd tőle, hogy kijöjjön,
most várja, hogy nagyra nőjön.
Ha már nem lesz kicsi legény,
előbújik, s megszámolja,
hány petty van a ház tetején.


Egyedül

Nyuszikám a fűben ül,
unatkozik egyedül,
itt a dombon körülötte,
csak a tücsök hegedül.
Tücsök úrfi vígan él,
énekelget úgy zenél,
de nyulamnak egy nagy répa
minden dalnál többet ér.


Cirmi

Az én cicám Cirmi,
azt hiszi tud írni.
Tíz körmével kaparja,
becses nevét a falra.
Nincs ez így jól Cirmi,
szebben kéne írni,
rád fér még a tanulás,
ez csak macskakaparás!


Kutyadolog

Szabad vagyok, nincs pórázom,
Barátomat, Bodrit várom.
Megkergetek néhány kandúrt,
Játszom velük rabló-pandúrt,
Siess Bodri, te is ugass,
Lesz macskajaj, lesz nemulass!



Méhecske kép

Fotóshoz ment a méhecske,
Kell neki egy fényképecske.
Kitárt szárnnyal állna rajta,
Fejét kissé hátrahajtva.

Elküldené barátjának,
Dánielnek, a darázsnak.
A fotósnak azt ígérte,
Finom mézzel fizet érte.

Elkészült a fényképecske,
Szép volt rajta a méhecske,
Párja talán nem is akadt,
De fényképe mézbe ragadt.

Megnézheted te is bátran,
Még ott van a méhkaptárban,
Virágmézzel van körítve,
Örökre megörökítve.

Tóth Ágnes

Napleányka

Tavaszra ébredt a hajnal
Vidám kedvű madár dallal
Örül a kis hóvirág
Kap ma fehér bóbitát
Piros szoknyát a tulipán
Barackvirág kacag a fán
Kertünk felett Napleányka
Pántlika van a hajába
Még csak egy kis púder kéne
Ne ragyogjon úgy a képe

Virágoskert

Tavaszt hirdet sok kis virág,
Virágba borult a világ.
Pompáznak a kertecskémben,
Illatoznak ezer színben,
Rózsák, szegfűk és violák,
Liliomok, kék ibolyák,
Darázs fürdik virágporban,
Még a Nap is virágból van.

Smaragd táj

Körös-körül zöld a táj,
Patak felett lepke száll.
Napfény fürdik víztükörben,
Gólyahír ül selyem fűben,
Aranysárga bóbitája
Rásimul a smaragd tájra.

Tóth Ágnes

ESZEM ÁGA

Eszem ágán ül két holló,
csőrükben egy rozsdás olló.
Lenyisszantják eszem ágát,
keresik az eszem árát.
Eszem ára törékeny kincs.
Nekem eszem ágában sincs
eszem ágában tartani,
két hollónak odaadni.


KÉT MADÁR

Fényes sínen ugrándozva
két kis veréb pillog.
Közeledik a villamos,
fényszikrája villog.
Összesúg a két madár:
- Megállóban, ha megáll,
felszállhatnánk ugyebár.
- De nincs jegyünk, nem mehetünk,
Jaj, de kár!
Jaj, de kár!
Még ránk fogná az ellenőr,
hogy ez itt két jómadár,
hogy ez itt két jómadár.


TYÚK ÉSZ

Van egy fehér tyúkom,
kendermagot enne.
Azt kotyogja, szeretné,
ha kendermagos lenne.

Tóth Ágnes
Diákgondok

Füzetem

Ha kinyitom a füzetem
szamárfület mutat nekem.
Itt is foltos, ott is foltos,
a fedele igen rongyos.
Már többen is mondták nekem,
hasonlít rám a füzetem.

Matek

Jaj a számtan, meg a halmaz,
Szent Habakukk most oltalmazz,
mert a szorzást nem ismerem,
megoldani nem is merem.
S ha a zárójelt kinyitom,
előjön az összes bajom:
hascsikarás, viszketegség,
ágynak dönt a sok betegség.


Földrajz

A földrajz a kedvenc tárgyam.
Elhajózni minden vágyam.
Tengerek és óceánok,
oly kíváncsi vagyok rátok.
Órán el-el kalandozom,
Afrikáról álmodozom,
nem felelek semmi áron,
túl vagyok a láthatáron.


Nyelvtan

Sajnos a nyelvtant sem bírom,
a lyukat is jével írom,
két tével a tárgy esetet,
hogy dolgomban biztos legyek.
Itt-ott elhagyom a vesszőt,
Ha nem egyet, akkor kettőt.
Becsapom az ékezetet,
rövid helyett, hosszút teszek.
Így a szavak fejre állnak,
s nem csoda, ha megtréfálnak.


Elírt ékezetek

Nagyanyóról, így ír Feri:
Öreg fejét ősz háj fedi.
Cipőt süt a kemencében,
s mikor körmös lesz a kemény,
ragyogóra kipucolja,
egy szép keményseprő legény.
Később nagyi déli álma,
Ágyba pottyant deli alma,
s hogy olvassa, nevettében
zizeg alatta a szalma.
Decemberben, ha hő hullna
a hófelhős magas égből,
egy elírt ékezet miatt,
nyár lenne a fagyos télből.

Bámulom kicsit a falat

Órákon én nem figyelek.
Rágógumit cserélgetek
Bélyegre meg képeslapra.
Tankot rajzolok a padra.
Bámulom kicsit a falat,
Így az idő jobban halad.


Tilalom, tilalom

Jaj a világ de rám szakadt,
Ezt sem szabad, azt sem szabad.
Az életem csupa tilos,
nem mehetek át ha piros,
nem játszhatok tűzzel vízzel,
nem ehetek piszkos kézzel,
tilos kést meg ollót fognom,
kóbor kutyát hazahoznom,
tévét sem nézhetek este,
s ha a húgom, a kis beste,
nyelvet ölt rám, s jól belém mar,
meg kell bocsátanom hamar.
Szomszédék is tiltják nekem,
hogy a kedvem hangos legyen,
házunk előtt ne labdázzam
hangosan ne hahótázzam.
Ha már ezt sem szabad nekem,
batyut kötök, s vállra veszem,
és szívem, ha meg is szakad,
elmegyek, hol mindent szabad.

Tóth Ágnes
Mi legyek a maszkabálon?

Mi legyek a maszka bálon?
Valóság legyek vagy álom?
Vagy a négy évszakból tavasz?
Hófehér tél amint havaz?

Lehetnék ősz, lehetnék nyár
Békakirály ki csókra vár
Törpe, tündér, bősz óriás
Büszke kakas, vén Tóbiás

Döbrögi, nagy kerek hassal
Csoki torta, tejszínhabbal,
Ordas farkas, ősz nagymama,
Piros orrú Jancsi baba.

Két zsemle közt szendvics ember
Kalóz, doktor, vagy pékmester
Gonosz sárkány három fejjel
Robotzsaru, hős Pókember

Nagyi rám szól: - Nincs több jelmez,
Nincs ki alakodra tervez.
Oly sovány vagy, gyere egyél,
Vagy te legyél a seprűnyél!

Jó az ötlet, nem is bánom,
Seprűnyél leszek a bálon
Beügetek éjfél tájon,
Az óriást eltángálom,

Megbökdösöm a hét törpét,
Leverem a sárkány körmét,
Ordas farkast kupán vágom,
Bohóc orrát megpiszkálom,

Híjnye a hét ördögit,
Elpüfölöm Döbrögit!
Hét tündérrel táncot járok,
Találd ki, hogy kire várok,
Vasorrú Bába a neve,
Seprűn repülök majd vele!

Tóth Ágnes
Szekrénymanó

Szekrényajtón éjjel,
a furníron át,
gonosz manó figyel,
feni a fogát.
Orra mint uborka,
szakálla veres.
Kérdeném, ha tudnám,
hogy itt mit keres.
Kérdeném, de félek,
csak úgy remegek.
Hínár szerű karja
felém tekereg.
Tátja odvas száját,
be is kapna tán,
ha nem toppanna be
drága jó anyám.
Megsimogat, s kérdi
igen kedvesen:
- Miért kiabálsz éjjel
kicsi gyermekem?
Meggyújtja a villanyt.
Most mit mondjak én?
Csak a festék kopik
a furnír közepén.