Gyermekverseim tulajdonképpen Virág unokám gondolatai, kérdései, véleményei az őt körülölelő világról: emberekről, állatokról, tárgyakról, természetről, a hétköznapokról és ünnepekről, a jó és a rossz fogalmáról. Rácsodálkozások a mesékre és a valóságra, válaszok sok kis miértre és titokra. A versikék tükrözik a magyar nyelv játékosságát, sokszínűségét, szépségét, gyarapítják a gyerekek szókincsét, növelik fantáziájukat, humorukat és nevelő jellegűek. Szeretettel nyújtom át kicsiknek, nagyoknak.
Archívum
|
csütörtök, 2012. szeptember 6. 18:08 »
ÉVSZAKOK
Tóth Ágnes
Őszi színek Sárga sápadozik, Lila-és drapp libben, Barna bennragad a Gesztenye színben. Narancssárga nyújtózik Az alkonyi fényben, Bordó borongva ül A naplementében.
kedd, 2012. augusztus 28. 11:34 »
ÉVSZAKOK
Nyakunkon az ŐSZ. Olvassatok verseket róla.
Tóth Ágnes Öreg kalap Szeptember a nyárból jó nagyokat harap, s ráborul a tájra mint egy öreg kalap. Köddel telt párnák bújnak ki belőle, futna a természet, ha tudna –előle – Meztelen ágakon borostás szél zenél, táncot lejt pajzánul ezernyi falevél, A nyaruk elmúlt, de jókedvük megmaradt, kergetőznek az őszi fák alatt, Avarba bújnak, nevetve, zörögve, Tudják a vén kalap nem marad örökre. Őszi színek Sárga sápadozik Lila meg libben Barna bennragad A gesztenye színben. Narancssárga nyújtózik Az alkonyi fényben Bordó borongva ül A naplementében. Őszi szél Szél zizeg az őszi lombon, Végigszánt a szőlődombon, Füledbe súg: kiskoma, Kezdődik az iskola! Ákom-bákom Iskolában a táblákon, fehérlik sok ákom-bákom. Még nem tudom, hogy mi lehet, de tavaszig megtanulom, s leírom majd a nevemet. Sünike Gesztenye pottyan, kobakja koppan, tüskeruhája szertereped. Sünike nézi, ezt meg ki érti, kicsi testvérem fán született? Kipp-kopp eső Esernyőmön táncikálva Jár az eső táncos lába Először csak kip-kop, kopog Később aztán ziheg-zuhog Csatornában vígan fecseg Dézsába gyűl nem kesereg Azért olyan jó a kedve, Táncos lába ázik benne.
csütörtök, 2012. május 17. 13:17 »
ÉVSZAKOK
Tóth Ágnes
Kipp-kopp eső Esernyőmön táncikálva, Jár az eső táncos lába. Először csak kipp-kopp, kopog, Később aztán ziheg-zuhog, Csatornában vígan fecseg, Dézsába gyűl nem kesereg. Azért olyan jó a kedve, Táncos lába ázik benne.
hétfő, 2012. április 2. 15:59 »
MACSKADOMBI VERSEK
Tóth Ágnes
Szél hintázik Szél hintázik a faágon. Szempilláját lepi álom. Felette a kéklő égen, felhő topog kötőféken. Mérgelődik, egyre dagad, Kötőféke el is szakad. Köpönyege szerte reped, két zsebéből eső ered. Lezúdúl a zöld határra, le a hintázó faágra. Riad a szél azon nyomban. Elfújja a felhőt onnan, s terelgeti arra fele, hol szomjas a fák levele.
péntek, 2012. március 23. 18:57 »
MACSKADOMBI VERSEK
TÓTH ÁGNES
Hívogató Ha én kilincs lennék, mindig kilincselnék. Ha meg csengő lennék, folyton csilingelnék. Ajtó ha lehetnék, szárnyam nyitogatnám, sok kedves barátom Mind behívogatnám. Hétfőtől hétfőig Mit csinálunk hétfőn? Ugrálunk a lépcsőn. Mit csinálunk kedden? Fényesítjük kedvem. Mit csinálunk szerdán? Rajta ütünk Terkán. Mit csinálunk csütörtökön? Gurulunk majd sütőtökön Mit csinálunk pénteken? Felszállunk egy éneken Mit csinálunk szombaton? Jót bulizunk, mondhatom. S mi történik vasárnap? Jó lesz, mint egy basának. Délig alszunk, iszunk, eszünk, Hétfőre már frissek leszünk. Fáradt a Nap Mendegél a Napsugár, azt se tudja merre jár, égi útján úgy elfárad, alig bír már lépni hármat ezer lába sántikál. Megpihen egy keveset, zöldellő fenyők felett, arra gondol, nem gyalogol, kölcsön kéri majd a Holdtól a Nagy Göncöl-szekeret. Gombaházikó Gombaházban ki lakik? Találunk bent valakit? Bizony, van bent egy kis lakó, nem más ő, mint apró Janó. Ne kérdd tőle, hogy kijöjjön, most várja, hogy nagyra nőjön. Ha már nem lesz kicsi legény, előbújik, s megszámolja, hány petty van a ház tetején. Egyedül Nyuszikám a fűben ül, unatkozik egyedül, itt a dombon körülötte, csak a tücsök hegedül. Tücsök úrfi vígan él, énekelget úgy zenél, de nyulamnak egy nagy répa minden dalnál többet ér. Cirmi Az én cicám Cirmi, azt hiszi tud írni. Tíz körmével kaparja, becses nevét a falra. Nincs ez így jól Cirmi, szebben kéne írni, rád fér még a tanulás, ez csak macskakaparás! Kutyadolog Szabad vagyok, nincs pórázom, Barátomat, Bodrit várom. Megkergetek néhány kandúrt, Játszom velük rabló-pandúrt, Siess Bodri, te is ugass, Lesz macskajaj, lesz nemulass! Méhecske kép Fotóshoz ment a méhecske, Kell neki egy fényképecske. Kitárt szárnnyal állna rajta, Fejét kissé hátrahajtva. Elküldené barátjának, Dánielnek, a darázsnak. A fotósnak azt ígérte, Finom mézzel fizet érte. Elkészült a fényképecske, Szép volt rajta a méhecske, Párja talán nem is akadt, De fényképe mézbe ragadt. Megnézheted te is bátran, Még ott van a méhkaptárban, Virágmézzel van körítve, Örökre megörökítve.
csütörtök, 2012. február 23. 17:39 »
ÉVSZAKOK
Tóth Ágnes
Napleányka Tavaszra ébredt a hajnal Vidám kedvű madár dallal Örül a kis hóvirág Kap ma fehér bóbitát Piros szoknyát a tulipán Barackvirág kacag a fán Kertünk felett Napleányka Pántlika van a hajába Még csak egy kis púder kéne Ne ragyogjon úgy a képe Virágoskert Tavaszt hirdet sok kis virág, Virágba borult a világ. Pompáznak a kertecskémben, Illatoznak ezer színben, Rózsák, szegfűk és violák, Liliomok, kék ibolyák, Darázs fürdik virágporban, Még a Nap is virágból van. Smaragd táj Körös-körül zöld a táj, Patak felett lepke száll. Napfény fürdik víztükörben, Gólyahír ül selyem fűben, Aranysárga bóbitája Rásimul a smaragd tájra.
hétfő, 2012. február 13. 16:39 »
Tóth Ágnes gyermekversei: Színek keringője
Tóth Ágnes
ESZEM ÁGA Eszem ágán ül két holló, csőrükben egy rozsdás olló. Lenyisszantják eszem ágát, keresik az eszem árát. Eszem ára törékeny kincs. Nekem eszem ágában sincs eszem ágában tartani, két hollónak odaadni. KÉT MADÁR Fényes sínen ugrándozva két kis veréb pillog. Közeledik a villamos, fényszikrája villog. Összesúg a két madár: - Megállóban, ha megáll, felszállhatnánk ugyebár. - De nincs jegyünk, nem mehetünk, Jaj, de kár! Jaj, de kár! Még ránk fogná az ellenőr, hogy ez itt két jómadár, hogy ez itt két jómadár. TYÚK ÉSZ Van egy fehér tyúkom, kendermagot enne. Azt kotyogja, szeretné, ha kendermagos lenne.
péntek, 2012. február 3. 12:58 »
Tóth Ágnes gyermekversei: Színek keringője
Tóth Ágnes
Diákgondok Füzetem Ha kinyitom a füzetem szamárfület mutat nekem. Itt is foltos, ott is foltos, a fedele igen rongyos. Már többen is mondták nekem, hasonlít rám a füzetem. Matek Jaj a számtan, meg a halmaz, Szent Habakukk most oltalmazz, mert a szorzást nem ismerem, megoldani nem is merem. S ha a zárójelt kinyitom, előjön az összes bajom: hascsikarás, viszketegség, ágynak dönt a sok betegség. Földrajz A földrajz a kedvenc tárgyam. Elhajózni minden vágyam. Tengerek és óceánok, oly kíváncsi vagyok rátok. Órán el-el kalandozom, Afrikáról álmodozom, nem felelek semmi áron, túl vagyok a láthatáron. Nyelvtan Sajnos a nyelvtant sem bírom, a lyukat is jével írom, két tével a tárgy esetet, hogy dolgomban biztos legyek. Itt-ott elhagyom a vesszőt, Ha nem egyet, akkor kettőt. Becsapom az ékezetet, rövid helyett, hosszút teszek. Így a szavak fejre állnak, s nem csoda, ha megtréfálnak. Elírt ékezetek Nagyanyóról, így ír Feri: Öreg fejét ősz háj fedi. Cipőt süt a kemencében, s mikor körmös lesz a kemény, ragyogóra kipucolja, egy szép keményseprő legény. Később nagyi déli álma, Ágyba pottyant deli alma, s hogy olvassa, nevettében zizeg alatta a szalma. Decemberben, ha hő hullna a hófelhős magas égből, egy elírt ékezet miatt, nyár lenne a fagyos télből. Bámulom kicsit a falat Órákon én nem figyelek. Rágógumit cserélgetek Bélyegre meg képeslapra. Tankot rajzolok a padra. Bámulom kicsit a falat, Így az idő jobban halad. Tilalom, tilalom Jaj a világ de rám szakadt, Ezt sem szabad, azt sem szabad. Az életem csupa tilos, nem mehetek át ha piros, nem játszhatok tűzzel vízzel, nem ehetek piszkos kézzel, tilos kést meg ollót fognom, kóbor kutyát hazahoznom, tévét sem nézhetek este, s ha a húgom, a kis beste, nyelvet ölt rám, s jól belém mar, meg kell bocsátanom hamar. Szomszédék is tiltják nekem, hogy a kedvem hangos legyen, házunk előtt ne labdázzam hangosan ne hahótázzam. Ha már ezt sem szabad nekem, batyut kötök, s vállra veszem, és szívem, ha meg is szakad, elmegyek, hol mindent szabad.
csütörtök, 2012. február 2. 16:30 »
Tóth Ágnes gyermekversei: Színek keringője
Tóth Ágnes
Mi legyek a maszkabálon? Mi legyek a maszka bálon? Valóság legyek vagy álom? Vagy a négy évszakból tavasz? Hófehér tél amint havaz? Lehetnék ősz, lehetnék nyár Békakirály ki csókra vár Törpe, tündér, bősz óriás Büszke kakas, vén Tóbiás Döbrögi, nagy kerek hassal Csoki torta, tejszínhabbal, Ordas farkas, ősz nagymama, Piros orrú Jancsi baba. Két zsemle közt szendvics ember Kalóz, doktor, vagy pékmester Gonosz sárkány három fejjel Robotzsaru, hős Pókember Nagyi rám szól: - Nincs több jelmez, Nincs ki alakodra tervez. Oly sovány vagy, gyere egyél, Vagy te legyél a seprűnyél! Jó az ötlet, nem is bánom, Seprűnyél leszek a bálon Beügetek éjfél tájon, Az óriást eltángálom, Megbökdösöm a hét törpét, Leverem a sárkány körmét, Ordas farkast kupán vágom, Bohóc orrát megpiszkálom, Híjnye a hét ördögit, Elpüfölöm Döbrögit! Hét tündérrel táncot járok, Találd ki, hogy kire várok, Vasorrú Bába a neve, Seprűn repülök majd vele!
kedd, 2012. január 31. 21:39 »
Tóth Ágnes gyermekversei: Színek keringője
Tóth Ágnes
Szekrénymanó Szekrényajtón éjjel, a furníron át, gonosz manó figyel, feni a fogát. Orra mint uborka, szakálla veres. Kérdeném, ha tudnám, hogy itt mit keres. Kérdeném, de félek, csak úgy remegek. Hínár szerű karja felém tekereg. Tátja odvas száját, be is kapna tán, ha nem toppanna be drága jó anyám. Megsimogat, s kérdi igen kedvesen: - Miért kiabálsz éjjel kicsi gyermekem? Meggyújtja a villanyt. Most mit mondjak én? Csak a festék kopik a furnír közepén. |