Archívum

Tóth Ágnes
Zireg zörög

Házunk előtt minden reggel
húsz villamos mérges kedvvel
zireg-zörög, zakatol.
Benne zötyög sok-sok ember,
az is mind-mind álmos szemmel,
lökdösődik, panaszol.
Még a szerelvény is ásít,
egész a végállomásig,
s mint a csiga araszol.

Öreg járgány

Fáskamrában öreg járgány,
efelejtve, búsan, árván,
rozsdásodva szendereg.
Amíg új volt szeretgették,
hogy öreg lett elfeledték,
s kacatok közt kesereg.
Ő a rozsdás vén bicikli,
a két lába karika,
elől húzza öregapám,
hátul tolja Marika.
Úgy liheg a dombra tartva,
mint egy kehes taliga,
de a dombról lefelé, már
ő a tüzes paripa.


Üveg alma

Hajdanában Boncidában
találtam egy kertet,
ahol egy vén vadkörtefán
üveg alma termett.

Arra jött egy suszter legény,
felmászott a fára,
szakajtott két üvegalmát,
s húzta kaptafára.

Nem fecsérelte az időt.
Faragott két üveg cipőt.
Kész lett vele éjfél előtt.

Hazavitte, polcra rakta,
kit szeretett, annak adta.
Ma se tudja az a csalfa,
hogy cipője igazából,
körtefán nőtt üvegalma.


Bodri

Bodri kutya nagy legény,
ül a pajta tetején.
Úgy üvölt a Holdra fel,
az meg visszafelesel.
„Holdkóros vagy vén eb,
még nálam is vénebb,
ha nem hallgatsz rögtön el,
a farkadra lépek.“
Bodri nagyot mordul,
semmit nem ért Holdul,
Hold sem tud kutyául,
tovább nem is bámul,
s hogy ne lássa az ebet,
ül inkább fonákul.