Archívum

 TÓTH ÁGNES ÁLLATKERTBEN (találós versek) Találjátok ki, ki vagyok? Én alacsony összkomfortbannem találom helyemet,foltos nyakam azért hosszú,hogy elérje fejemet.(zsiráf)  *Rabruhában szabadláboncsak én járok egyedül.A két első szabadlábama hátsótól menekül.Nyáron füvet, télen szénáttesz elém a gondnokom,épp ezért az ebédemrepanaszkodni nincs okom.

Tóth Ágnes
Kiszámolós

Egyedem, begyedem,
Nézd meg jól a tenyerem,
Peremükön megterem,
Öt-öt fürge ujjacska,
Kezdődhet a bújócska!

Első ujjam Hüvelyk Matyi,
Vele autót stoppolok.
Második Mutató Dani,
Azzal reád mutatok.

Harmadik Középső Tóni,
Vele szoktam vakarózni.
A negyedik Gyűrűs Pál,
Aki eljegyzésre vár.

Az ötödik Kicsi Béla,
Őt fülembe dugom néha.
Külön- külön jól megvannak
De ha együtt összefognak
Reszkessenek akik rosszak.

Tóth Ágnes
Mekkora a barackmag?

Barackmagról Hangyácska
Épp lemászni készült,
De ekkora magasságból
A mélységbe szédült.

Csiga Ödön átmászta
A barackmag dombot,
Okozott is őkelmének
Egy kis izom-gondot.

Sün apó meg átlépte,
Tán észre se vette,
Mókus Miki, hogy meglátta,
Rögtön zsebre tette.

Tóth Ágnes Miért cserebogár a cserebogár?  Miért hívják a Cserebogarat Cserebogárnak? Mert nem tetszett soha az édesanyjának, és az őt más bogarakra cserélte, hogy szebbet kapjon cserébe? Például Katicát, pöttyös kabátkást, vagy Szentjánost, kis világító lámpást? Netán smaragdzöld rózsabogarat, mert fénylett a háta a nap alatt? Esetleg nagy bolyhos dongót, erősen ...

Tóth Ágnes Hét csoki törpe Álmomban Hófehérke voltam, Csoki törpéket vettem a boltban, Otthon sorban polcra raktam, Később jól elálmosodtam, mert Szundi folyton ásított, Kuka meg mélyen hallgatott, Szende lesütötte szemét, Morgó morgott: - sok a szemét. Vidor vigyorogva nézett, hogyan nyalogatok mézet.

2011-ig 5 gyermekvers kötetem jelent meg. A blogomban szereplő verseket ezekből a kötetetkből válogattam.  A költemények tulajdonképpen Virág unokám gondolatai, kérdései, véleményei az őt körülölelő világról: az emberekről, állatokról, tárgyakról, a természetről, a hétköznapokról és ünnepekről, a jó és a rossz fogalmáról.

Tóth Ágnes Megy az Ó-év, jön az Új Nagy cipője, nagy kabátja, Derékig ér a szakálla. Hátán zsákja, mint a púp, Vajon ki ő, s hova fut? Ő az Ó-év megsúgom, Hogy hova tart nem tudom, De az biztos nem hagy árván, Januárnak első napján Öccse topog házunk táján. Ő az Új év, friss és üde, Piros orra, piros-füle. Kis cipője, kis kabátja, Nem serken még a szakálla.

Tóth Ágnes
Álom-bálon

Tóban álltam derékig,
lábam leért fenékig,
fejem felért az égig.
Holdsugárban lubickoltam,
csillaglánynak udvaroltam,
ajakáról csókot loptam.
Fényfonálon lengedeztünk,
felhők hátán kergetőztünk,
tónak tükrén keringőztünk.
Ezer tücsök ült a gáton,
hogy csak nekünk muzsikáljon,
ezen a szép álom-bálon.

Tóth Ágnes

Kék vers

Tenger-partján kék a város,
A sok ház is csupa kék,
Kék kenyeret süt a lisztből
Kemencéjében a pék.

Kék a kutya, kék a macska,
Sötétkék a kövezet,
Kék cipőmnek kék orrával
Rugdosok kék köveket.

Égszínkék a veréb szárnya,
Ibolyakék a szeme,
Indigókék hangszóróból
Felcsendül egy kék zene.

Olyan kék, akár a tinta,
Vagy a szilva, a kökény,
Mint amilyen anyukámon
A kék pettyes kis kötény.

- Kelj fel, Pisti! – mondja anya -
És kék hangon kelteget:
- Elaludtál, kék pacára
Ejtve buksi fejedet!

Piros vers

Csipkebogyónak
izzik az arca
bíbor a szőlő
piros az alma
dércsípte dombnak
vörös a halma
rőt hajú ősznek
szól ez a dal ma

Sárga vers

sárga a citrom
sárga a Nap
sárga a csibe
a kotló alatt
napraforgókon
sárga kalap
búza aranylik
napfény alatt


Zöld vers

Zöld az erdő, zöld a mező
Smaragd zöld a fűszál
Zöld levélen egy víg tücsök
Muzsikálva kószál
Zölden él a remény benne
Azért olyan jó a kedve


Barna vers

A hugicám azt akarja
Legyen barna minden rajta
Barna haja, barna szeme
Olyan mint a vadgesztenye


Kék és Piros

A Kék festék meg a Piros
Összedugta kobakját
Elmentek világot látni,
Mert unták a palettát

Kézen fogva bandukoltak,
Csodálták a házakat
Élvezték a suhanó szélt,
Fűben a virágokat,

- Festhetünk mi festő nélkül -
Mondta Pirosnak a Kék
Felugrott a magasságba,
S így lett égszínkék az ég

Vérvörösre festette
A háztetőket a Piros
Később jelzőlámpába bújt,
Hogy ő legyen a tilos.

Azután a rétre mentek,
Hogy virágot fessenek,
De már volt kék, piros, sárga
És fehér is rengeteg.

- Nem látok lila virágot -
Mondta Pirosnak a Kék,
- Hogyha én most lila lennék,
Egy ibolyát festenék.

- Ha meg én lennék a lila -
Sóhajtott a Piros szín -
Lehetne a réten több száz
Lila szirmú kökörcsin.

S amíg ezen sopánkodtak,
Rájuk talált a festő,
Összekeverte a két színt,
S így lett lila a kettő.


Lila vers

Harmat cseppben fürdik
A szerény ibolya
Mellette öltözik
Az esti viola
Lila szoknya libben
a kökörcsin lányon
Abban fog táncolni
a pillangó bálon
Szivárvány hídján
Lila szín várja
Legyen a leglilább
Virág a párja



Fekete vers

Koromfekete a korom
Öreg kéményekben ég
Éjfekete éjszakákon
bársonyfekete az ég
hollófekete a holló
felszáll a tetőre
szárnyából egy tollat ejt
a fekete földre


Fehér vers

Fehér a lúd tolla
Hófehér a párna
Alabástrom fehér
Az angyalok szárnya
Tejfehér a tej
És hófehér a hó
Száguldunk a lejtőn
Hali-hali-hó


Szürke vers

Szürke a felhő
Borús az ég
Fészkére tart
Egy kicsi veréb
Hamuszín szárnya
Ólomszín árnya
Szürkén vetődik
A késő nyárra


Drapp vers

Teve fut a sivatagban
Trapp, trapp, trapp
Lába alatt a sok homok
Drapp, drapp, drapp
Mintha tejbe kávécseppet
Ej-te-nék
S benne úszna a sivatag S a te-vék.


Narancssárga vers

Festegetett Piroska
Színezgetett Sára
Piroskánál piros szín volt
Sárinál meg sárga
Meggyet pingált az egyik
Citromot a másik
De nem látta egyik sem,
Hogy egy dongó kényesen
Festékükbe mászik

Kóstolgatta a pirost
Megnyalta a sárgát
Rázogatta egyenként
A hat lába szárát

Egyik helyen piros lett
Másik helyen sárga
És így lett a kíváncsi légy
Végül narancssárga.


Rózsaszín vers

Megszomjazott Ildikó
Koktélt inni volna jó
A hűtőben kutakodott
Polcok közé furakodott
Talált is egy meggyszirupot
Nyitotta az üveg szörpöt
Megdöntötte, belehörpölt
Jaj, de tömény, jaj de édes
Ott egy csupor, mázas, fényes
Tejecske van a bögrében
Így kiáltott örömében
„Mind a kettőt szeretem
És most összekeverem”
Kóstolgatta, kortyolgatta
Oly finom volt, mind megitta
Elnyelte egy fél perc alatt
S bajusz nőtt az orra alatt
Mit gondoltok, milyen színű?
Hát persze, hogy rózsaszínű.


Bordó vers

Pince mélyén öreg hordó
Benne otellóbor, bordó
Sötétvörös, vígan csorgó
Jön a gazda, orra lógó
Gyomra korgó, kedve morgó
Kóstolgatja - ez a bor jó
Búbánatot rögvest oldó

Tóth Ágnes
TÉL

December

Nézd, milyen sok hópillangó
táncikál az éjben,
mintha csak az öröm fénye
szállna a sötétben.

Lesz belőlük hótakaró,
pihe-puha szőnyeg,
kertek alján hamarosan,
hóemberek nőnek.

Némelyikük varázs seprűt
szorongat kezében,
azon száll a házak fölé
holdvilágos éjen.

Hogyha szépnek találja a
mélyen alvó várost,
megemeli kalapját,
a rozsdás fülű lábost.


Holdudvar

Nagy udvara van a Holdnak,
Kertünkre hópelyhek hullnak.
Ha a házunk Holdon lenne,
Holdudvar is havas lenne,
Ott szánkázna sok kis csillag,
Amíg a Nap fel nem virrad.

Giling-galang

Karácsonyváró a tél
Fehér szárnyán szél zenél
Szól a csengő, fut a szánkó
Pihe-puha havat szántó

Le a völgybe a kis házba
Kalácsból font boldogságba
Oda, ahol szól a harang
Azt énekli: giling-galang

Hirdeti a szent ünnepet
A kis Jézus megszületett.
Este van s a gyertyafényben
Szeretetben, békességben

Kicsi házban engem várnak
Bekopogok, ajtót tárnak
Kalácsból font öröm vár rám
Angyal zenél arany hárfán
Odabent én, nagyi, papó
Kint meg vattacukor a hó