Lélekbuvár - Irodalom - Márai Sándor: Füves könyv

   

Arról, hogy tüzet gyújtani is nehéz
Megfigyeltem, hogy már tüzet gyújtani is nehéz. Egy cserépkályhában, lobbantó forgáccsal, újságpapírral és száraz fahasábokkal olyan tüzet gyújtani, mely a hideg kályhában lángra kap, eleven marad: már ehhez is ügyesség kell és gyakorlat. Azt hiszed, valamilyen egyszerû és alantas feladat ez, melyet minden szurtos szolgáló elvégez.
Azokról, akik az áruláshoz is gyávák
Kerüld el õket, amennyire csak lehet. Mert rosszabbak ezek, mint az árulók. Mert az áruló számára valóban nincs mentség: kötelet neki.
A félreértésrõl
A földön kétmilliárd és néhányszáz millió ember él, így mondják. Tudjad tehát: kétmilliárd és néhányszáz millió esélye van annak, hogy szavadat, cselekedetedet félreértik. Ahány ember él a földön, annyi a félreértés esélye és lehetõsége. Ez a nagyszerû és a félelmes az emberi életben, ez a végzetes minden emberi megnyilatkozásban és vállalkozásban. Azt mondod: „fehér" vagy „fekete.
A változásról és a reménységrõl
Az élet – néha így érzed – csaknem elviselhetetlen. Sorsforduló és korforduló pillanatában élsz, mikor minden reng és változik, a hagyományok, az erkölcsi törvények, az ismert életformák. Mintha már nem is házakban laknál, hanem az élet õserdejében, ahol állandóan zeng az ég és dúl a vihar. S a változásban reménykedel.
Arról, hogy sokat kell sétálni
Természetesen mindig egyedül kell sétálni, legalább egy, de inkább másfél, s ha lehet, két órán át napjában. A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úticéllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik.
A Jegyekrõl és a csillagokról
Nem árt, ha pontosan tudod, milyen Jegyben születtél? Mert kétségtelen, hogy a csillagok alatt is születtél, tehát közöd van hozzájuk. De te csak élj úgy, mint aki a földön született, s ide is fog megtérni, a földbe. A csillagokat csak üdvözöld egy pillantással, mert nem tudhatsz semmit felõlük. Te csak a földet ismerheted. Mert föld voltál és föld leszel.
A színházról és a nézõkrõl
Epiktétosz ajánlja, hogy lehetõleg egyáltalán ne járjunk színházba. De ha már elmegyünk, viselkedjünk szerényen és csendesen. A színházban ugyanis gyermekek ülnek. Gyermekek, sõt csecsemõk. Felmegy a vasfüggöny, megvillan a fényszóró a vörös bársonyon, s a nézõtéren abban a pillanatban ezer tátottszájú csecsemõ ül, akik várják a csodát.
A halálról mint szemtanúról
Amikor gyöngéden beszélsz egy nõvel, vagy a hatalmasokkal alkudozol, vagy a locsogó ostobasággal vitatkozol, tudjad, hogy mögötted áll a halál és válladon át hallgatja a párbeszédet. Csontarca figyelmes és vigyorgó. Mert akármilyen szavakkal vitatod is igazad, a halál tudja, hogy vitádban az utolsó szót õ mondja ki. Gondolj mindig erre, mikor ígérsz, alkuszol vagy érvelsz.
Az alkotásról és a mûveltségrõl
Az alkotó szellemû és tehetségû embernek sincsen joga ellopni valamit az önmûveléshez szükséges idõbõl az alkotás számára. Nem olyan fontos, hogy mindennap írjál; fontosabb, hogy mindennap olvassál. A mûvelõdéshez mindig legyen idõd, mindennap. Mert nem biztos, hogy használsz hazádnak és az emberiségnek, mikor alkotsz valamit; isteni kegyelem kell ehhez.
Azokról, akiknek igazuk van
Nagyon kell vigyázni azokra az emberekre, akiknek igazuk van. Például, nagy méltánytalanság, galádság sújtotta õket: elrabolták munkájuk gyümölcsét, szabadságukat, megölték kedvesüket, s mindezt jogtalanul cselekedték mohó, vagy aljas vagy kegyetlen emberek.

203 cikk | 18 / 21 oldal