Ti boldogságunk dühös ellenségi! sötétség
Szemtelenül csevegő vad terjesztői! mikor lesz
S lesz-e gonosz szándékotoknak valahára határja?
Ó te, világok szent Fejedelme! Te minenek atyja
S gondviselő Bírája! ki por testébe lehellvén
Lelked szikráját, szabadon formáltad az embert!
Meddig, meddig nézheted el, hogy dúlja hazánkat
E nevet gonoszúl káromló cimbora? meddig
Késik még méltó haragodnak menyköve? Fordítsd,
Ah, fordítsd le reánk szemeid, végtelen Igazság,
Már valahára, s kevély ellenséginket alázd le!
