Horváth Imre - Új kedvessel az őszi erdőn


Horváth Imre - Új kedvessel az őszi erdőn
Borzongva bújkál erre titkolt láza
a múltnak, mikor mással ültem itt.
Bolond szél sír, száz fa őrjöngve rázza
az alkonyatban vörös fürtjeit.

Véreső hull a reszkető avarra.
Az erdő tépett ernyője zörög-
s vén tölgyek törzsét dérpatina marja.
...Ki velem jársz a holt mezők között

hangtalan suhanj, kedvesem, a ködbe,
vigyázz, hogy bánatokba ne botolj:-
mert itt les reánk a nyomunkba szökve
sok letépett csók, elfonnyadt mosoly.

Furcsa félelem sodort össze minket.-
Nehéz a gyászban árván állani!
Titkon keresve tűnt kedveseinket,
vagyunk egymásnak mások árnyai.

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 28. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,337 Kategória: Szeretni tehozzád szegődtem » Kortárs
Előző cikk: Horváth Imre - Felmutatlak Következő cikk: Kányádi Sándor - Bántani én nem akarlak


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: