Több, mit két évtizede írok verseket. Spontánul jönnek, egy -egy kiváltott hatás vagy lelkiállapot következtében. A gondolataimat sokszor csak így tudom kifejezni. Lírai, epikus és szatírikus verseim hűen tükrözik környezetemet, fantázia és- lelki világomat

 

Remény

 

Remény

 

Nekem a remény drágakő,

Ládában őrzött keszkenő,

Csörgő sipka bohócokon,

Meleg kenyér a polcokon.

 

Tenyeremben egy kézfogás,

Pohár fenekén áldomás,

Fagyokat űző fénysugár,

Tengernyi vizen szalmaszál.  

 

Csend

A nap a dombon ácsorog,

Ásít, majd alácsorog.

Szürkül, melletted ballagok,

Nem szólok és te hallgatod..

Szerkesztés dátuma: szombat, 2016. július 2. Szerkesztette: Tóth Ágnes
Nézettség: 519