„MI ÚJSÁG SZAKALLAS?”
Voznek Rudi Barátunkra Emlékezve
Nehéz ilyenkor szólni, amikor ismét eltávozott közülünk egy régi harcostársunk, aki Barátnak Ugyanolyan Jó Volt, Mint Munkatársnak, Embernek. Tavaly nyáron mikor legutoljára Zircen jártam, a Peniben véletlenül összetalálkoztunk és mi sem volt természetesebb, minthogy Baráti öleléssel köszöntöttük egymást. Az is természetes volt, hogy érdeklődtünk egymás holléte felől és nem kerülhettük ki az egészségügyre vonatkozó kérdéseket sem. „Semmi sem a régi már, de ne legyen sokkal rosszabb” – valami ehhez hasonlót válaszolt Rudi és én is azt feleltem vissza, amit a kéményseprős szakállas vicc is szokott mondani: „A koromhoz képest elég jól nézek ki!” Ezen aztán mindketten jót derültünk és rövid beszélgetés után elköszöntünk egymástól és mentünk a dolgunkra. Akkor még nem tudhattam, tudhattuk, hogy ez volt az utolsó beszélgetésünk, ami már múlttá nemesedve a megélt történelmünk részévé vált.
Most azonban előtolulnak az emlékek, ezek közül is azok, amik ifjúkorunk világába visznek vissza, amikor még együtt dolgoztunk a Gépállomáson, Mezőgépnél, Robixnál (ki hogyan ismerte annakidején) Zircen és környékén. Olyan egyenes és becsületes embernek ismertem meg, aki vezetőként is teljes mellszélességgel képviselte a munkatársai, beosztottai érdekeit, és ezért ha kellett, még konfliktusba is keveredett a vezetőséggel.
Köztudott volt, legalábbis azok számára, akik engemet évtizedek óta ismernek, hogy már abban az időben mikor együtt dolgoztunk is volt szakállam. Mikor összeakadtunk valahol, akár az üzem területén, vagy azon kívül, mindig mosolyogva így szólított: „Mi újság szakallas?” Soha nem szakállast mondott, hanem „a” betűvel, vagy csak egyszerűen „Fidelnek” szólított, a Kubai vezérre célozva.
DRÁGA BARÁTOM RUDI!
Tudom, hogy ma már történelmietlen a dolog, de jó is volna, ha szembejönnél velem és újra így szólítanál. Tudom, hogy az időt nem lehet visszaforgatni, mert lehetetlen, de azért jó ezzel a gondolattal is eljátszadozni. Akik Barátaid voltunk a földi világban, most nagyon nem jól érezzük magukat a bőrükben, hiszen már megint elment közülünk egy újabb társunk, akinek a hiánya egyre fokozódik, ahogyan fogyatkozik ez a csapat. Egy a biztos, hogy életedben Olyan Ember Voltál, Akire Büszkén Emlékezhet Vissza Gyászoló Családod és Mindazok, Akik Ismertek és Szerettek. Nem fogunk Elfeledni Sohasem.
DRÁGA BARÁTOM RUDI!
Nyugodj Békében az Oltalmat Adó Zirci Temetőben.
Rád Emlékező Régi Barátod: Bálint
Gyula. 2016. 01. 08. reggel 7: 35
Végezetül még egy régebbi versemmel is szeretnék adózni Voznek Rudi Barátom Emlékének:
MIKOR A BÁNAT FELZOKOG…
Mikor a bánat felzokog a temető csendjébe,
Mikor láthatatlan tőrt döfnek valaki szívébe,
Mikor az eltávozott már nem jöhet többé vissza,
Mikor az arcunkról könnyeink záporoznak újra,
Akkor érezzük csak az igazi hiányát annak,
Ebédlő asztal mellől eltávozott családtagnak
Akinek a kedves lénye már csak emlékünk többé,
Temető csendes magányába marad mindörökké.
Nem szabad, hogy elfeledjék majd Őt, akik szerették,
Nem szabad, hogy elfeledjék majd Őt, akik tisztelték
Mindazért a szépért és jóért, amit kaptak Tőle,
Nem gondolva akkor még hogy egyszer elmegy örökre.
Mikor a bánat felzokog a temető csendjébe,
Csak arra gondoljunk most, hogy megmarad az emléke,
Hisz egész életében a tisztesség és becsület
Határozta meg napjait és a tiszta lendület
Amely valódi emberséges mivoltából fakadt
És holtáig békességben őszintén meg is maradt.
Ne maradjon soha kétség senkinek a szívébe
Még akkor sem, ha már emlékek mennek feledésbe.
A fájdalom, amely kitörölhetetlenül marad
Dacolva idő múlásával soha el nem szalad
Mert nem múlhat el, hisz akit mi igazán szerettünk,
Azt soha nem fogjuk kitörölni, mert nem felejtünk.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2009. 02. 05.
Voznek Rudi Barátom Temetése ma délután lesz Zircen...
Szeretettel és Barátsággal: Bálint