TISZTELETES ÚR DILEMMÁBAN VAN
Győry Károly Nagytiszteletű Úrra emlékezve
Városi embereknél talán nem volt szokásban, de faluhelyen nagyon sok embernek, családnak volt valamilyen ragadvány neve a valóságos mellé. Legtöbbször a foglalkozásával kapcsolatosan alakult ki, de az érdekesebb az volt, amikor ugyanabból a névből több is előfordult. Természetesen az emberek egymás között nyíltan hangoztatták, de szemtől – szembe csak akkor, ha esetleg egy kis belső nyomás igazmondóvá, bátrabbá tette őket. Legnagyobb problémát a mindenkori helyi elöljáróság levelezésében okozott, mert tiszteletlennek tartották volna azt, ha kiírják a név elé a helyileg meghonosodott ragadványnevet. Hogy mindenki jól járjon, akkor a hasonló nevűeknél a ragadványnév kezdőbetűjét írták oda és ezzel el is intézettnek vélték a probléma megoldását.
Arra azonban nem gondoltak, hogy ez természetesen így sem nyerte el mindenki tetszését. Erre jó példával szolgált a mi családunkban is előforduló hasonló eset. Apai Nagyapám a Pápa környékén található Vanyola Községből származott és Nagy Sándornak hívták. Szép magyar név, nem is lett volna baj ezzel kapcsolatban, csakhogy ebből a névből még a faluban volt, ha jól emlékszem, talán három, vagy négy további Nagy Sándor is. A helybeliek ezt is frappánsan megoldották. Áldott emlékű Nagyapám különösképpen nem foglalkozott azzal, hogy a Községházáról küldött levél címzésénél neve elé odabiggyesztettek egy nagy V. betűt, hogy ezzel is jelezzék, a Vanyolairól van szó. Három gyermekük közül a református lelkész Gyula bátyám sajnos 33 évesen 1943 – ban Krisztusi kort megérve elhunyt tüdővérzésben. Édesapám Nagy Bálint volt, Őt szintén nem érintette a dolog. Sanyi Nagybátyám örökölte az apai nevet. Korban Ő volt a középső testvér hármuk közül, de már nem volt olyan toleráns a megkülönböztető jelzés használatával kapcsolatban.
Emlékszem rá még én is, hogy mérgesen ezt szokta mondani: „Én nem V. Nagy Sándor vagyok, hanem Nagy Sándor, aki a Kossuth utca… szám alatt lakik!” Azóta változtak az utcanevek. Azért nem írtam pontos házszámot, mert nem emlékszem, hogy akkor hányas volt Édesapámék szülői háza, ahol a Nagybátyám is lakott. Egyébként a Rendszerváltozás után Ómalom utcára változott a Kossuth utcának ez a leágazása, de már a régi házat is lebontották és új épült helyette még Sanyi bátyám életében. Ebben az utcában van az én Szülői házam is, a mostani számozás szerint a 6 – os.
Az I. Világháborúban megsérült Nagy Sándort egyszerűen csak R. Rokkantnak nevezték el. A következő Nagy Sándor ragadványneve B. Buzgó volt, de arra nem emlékszem, hogy honnan ered az elnevezése. Édesapám a falu mindentudója volt valamikor, de még életében elfelejtettem tőle megkérdezni, pedig Ő biztosan tudta. Hála Istennek legtöbb esetben Ők nem gúnynévként vették a megkülönböztetést mindaddig, amíg valaki előre megfontolt szándékkal nem csúfondárosan közelítette meg ezt a kérdést. Most, hogy ezt a visszaemlékezést írom, én sem szeretnék tiszteletlen lenni az emlékük előtt, hisz már mindegyik örök álmát alussza a csendes temetőben. Írásomban csak azt próbálom kihangsúlyozni, hogy mennyire nem volt egyszerű a hasonnevű emberek olyan mértékű megkülönböztetése, hogy az senki számára ne tűnjön sohasem sértőnek.
Győry Károly Nagytiszteletű Úr 1961 – ben vette át a megüresedett parókiát, mikor a Bakonyszentkirályi Református Egyházközség megválasztotta lelkésznek. Mi voltunk az első Komfirmandusai (A Templomban a Gyülekezet színe előtt Istentisztelet keretén belül kellett tanúbizonyságot tenni azokból az ismeretanyagokból, amire a Nagytiszteletű Úr készítette fel a diákokat a keresztény tanításokból. Az én időmben még a Heidelbergi Káté kérdéseiből és arra adott válaszaiból kellett felkészülni. Ekkor lehettek a Gyülekezet teljes jogú tagjai és ettől kezdve élhettek az Uri Szent Vacsorával is) 14 éves diákok, akik egy évvel később végeztünk az Általános Iskolában.
Nem véletlen ez a kis kitérő, hisz nagy jelentőséggel bír a történet szempontjából. Ugyanis a Parókia mellett lakott L. Nagy Sándor, akit a faluban csak Lisztesnek hívtak. Hogy mennyire nem vette zokon a megkülönböztetést, arra élő példa a jelenlegi, hisz az egy szem fia, aki szintén ilyen névvel él, még mindig ott lakik a családjával. Egy véletlen találkozás alkalmával kérésemre elmondta az elnevezés eredetét és azt is, hogy a villanyszámlát még ma is L. Nagy Sándor névre hozzák ki a számára, pedig Édesapja is már régen megtért a Teremtőhöz. Sanyi bácsit én is jól ismertem, hisz Édesapámmal jó barátságban voltak. Valamikor réges – régen Sólyban a Malomban volt jussa és kapott olyan kedvezményt, hogy a házuk utcára nyíló helyiségében egy liszt árukat forgalmazó üzletet nyitottak. Ettől kezdve nevezték el „Lisztesnek.” Természetesen a Községházáról szóló iratok is L. jelzéssel érkeztek hozzájuk.
Győry Károly Nagytiszteletű Úr, mint jó szomszédhoz és udvarias emberhez illik, tiszteletben tartorra az elnevezést, de sokat főtt a feje először, hogy miképpen hozza ezt a Gyülekezet tudomására kellő tapintattal. Az egyházi adó mellett ugyanis szokás máig is, hogy nevezetesebb ünnepkor, vagy családi elhunyt hozzátartozó megemlékezésekor adománnyal járulnak „Egyház fenntartása, vagy Isten dicsőségére” elnevezéssel, vagy más címszó alatt és ezt fel szokták olvasni az Istentiszteleten, legalábbis régebben. Nagy volt a dilemmája, hogy ezt hogyan mondja el anélkül, hogy ne kelljen a szomszédot a ragadványnevén megemlíteni, de mégis tudja mindenki, hogy az adomány tőle származik. Addig törte azt az okos fejét a Tiszteletes Úr, amíg megszületett az elfogadható, mégis praktikus megoldás. A következőképpen hirdette ki az adományt:
„NAGY SÁNDOR MELLETTEM, EGYHÁZ FENNTARTÁSRA 100 FORINT!”
Természetesen az összeget képletesen írtam csak, mert bármennyi lehetett. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy ez mikor történt, akkor még ez az összeg is sokkal többet ért, mint manapság. Azóta már Győry Károly Nagytiszteletű Úr is örökre megpihent Takácsiban (Pápa melletti község. Onnan származott a lelkész Úr és nyugdíjba vonuláskor is szülőfalujába költözött vissza.) a temető csendességében, de az esetet még a mai napig is emlegetik Bakonyszentkirályon. L. Nagy Sándor fia is még jól emlékezett rá, amikor beszélgettünk és felelevenítettük ezeket az éveket. Beleegyezését adta természetesen, hogy az írásomban is azon a néven nevezzem Édesapját, ahogyan megkülönböztették egykor a többi Nagy Sándortól.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2010. 02. 04.
A fényképen a második sorban balról a második Győry Károly Nagytiszteletű Úr, mellette pedig harmadikként kalapban Édesapám Nagy Bálint Bakonyszentkirályi parasztköltő. Egyházmegyei Közgyűlésen vannak Pápán. 1976. III. hónapban.
