MAGYAR NÉPVISELET, HAZAFISÁG…
Avagy Drága Édesanyám fiatalon és egyéb gondolatok.
Soha nem szoktam kérkedni a magyarságommal az életem során. Mindig gyanús volt számomra az, aki harsányan hirdette mellét döngetve, hogy ő egy igazi magyar, uram bocsá, nép – nemzeti oldalhoz tartozó stb. Elég baj az, ha valakinek szavakkal és nem tettekkel kell bizonygatni azt, hogy milyen magyar. A szájkaratés emberek mindig megvoltak a történelmünk során, de ez még fokozottabban jelen van napjainkban már régtől fogva.
Azt sem tagadtam sohasem, hogy paraszt családban születtem, nevelkedtem, de ez arra is jó volt, hogy még ma is,70. évemben járva felnézek azokra, akik saját maguk teremtik elő a mindennapi megélhetéshez szükséges javakat, amelyeknek nem áll a fontossági sorrend elején az úgynevezett pénz, mint értékmérő. Éppen ezért, talán azt a keveset is meg tudtam én is becsülni, amihez hozzájutottam később, mikor már elszakadtam a szülői háztól.
Vannak a régi baráti körömből olyanok is, akik nem tudják mi történt velem, mikor meglátnak olyan ruhában, olyan környezetben, ami számukra ma még talán ismeretlen, de számomra a Magyarságtudatom erősödését szolgálja anélkül, hogy szavakban, vagy mellveregetésben fejezném ki az érzéseimet, amik az Ősmagyarsággal kapcsolatosak. Gondolok a ma már szinte az egész Országot átszövő Dobkörösök működésére, akik próbálják a maguk sajátos eszközeivel is hirdetni azt, hogy nem feledkezhetünk meg az eredetünkről, elődeinkről, amit Nimród, Attila, Árpád Örökségéből sikerült megőrizni és azt tovább adni. El kellene már felejteni azt a hamis történelemszemléletet, amely az úgynevezett, kitalált „Honfoglalás” kifejezésben gyökeresedett meg és még ma is ezt próbálja az oktatásban beleverni a diákok fejébe, arról nem is szólva, hogy úgynevezett Államiságunk István királlyal kezdődött
Már mosolygok csak azon, mikor valaki az ismeretségi körömből, igaz, nem sértő szándékkal, de megjegyzi, hogy mostanában sok Népviseletbe öltözött Hölgy fotóját osztom meg a Facebookos oldalamon. Ezen természetesen nem mérgelődöm, hiszen nap, mint nap feltesznek olyan képeket ide, amelyek a különféle tájegységeink viseleteit ábrázolják, amik között nem csak Hölgyek, hanem férfiak és Gyermekek ugyanúgy jelen vannak. Természetesen, ha valaki visszalapozza az én oldalamat itt, bőven talál rá példákat az utóbbiakból is.
Mifelénk a Szülőfalumban Bakonyszentkirályon nem emlékszem, hogy lett volna valamilyen ruhadarab, amely csak erre a településre jellemző akár női, vagy férfias jellege miatt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincsen, csak bizonyára én nem tudok róla. Ellenben a családi környeztemben a Szüleimtől rám hagyott fénykép archívumban található egy fénykép, amelyen Áldott Emlékű Édesanyám látható a Nagymamámmal. Gyönyörűséges volt, és ami az érdekessége, egy olyan szép ruhában van lefényképezve, ami valamilyen jellegzetes viselet lehetett akkoriban. A felvétel Édesanyám szülőfalujában készült Veszprémvarsányban, nagyon régen. Fekete – fehérben fotózták akkor még, de így is látszik, hogy milyen gyönyörű lehetett az eredeti színeiben. Életében nem tudtam Őt megkérdezni, hogy milyen tájegység jellegzetessége volt a ruha, de történetem szempontjából nincs is ennek jelentősége. A látvány önmagáért beszél, mint ahogyan az én magyarságomnak a megkérdőjelezhetetlensége is. Éppen ezért Barátaim és Ismerőseim, számomra a melldöngető, saját vállait veregető emberek ugyanolyan hiteltelenek, mint akik másra teszik a bélyeget akkor, ha kimondják rá azt, hogy:
„Te hazaáruló vagy, mert nem adsz nekem igazat!
Te Soros bérenc vagy, mert…!
Te Liberálkomcsi vagy, mert…!
Te fasiszta vagy, mert tiszteled Horthy Miklós emlékét…!
Te hitvány féreg vagy, mert Wass Albertet kedveled!”
Szóval sorolhatnám még hosszan, hiszen a gyalázkodás, gyűlölködés ma már olyan szinten történik a világhálón, egymást nem ismerő emberek között, hogy az nagyon elszomorít, mert nem ezt érdemli meg, ez a sokat szenvedett Ország és Népe.
Történetemet eredetileg nem szántam annak, hogy az utóbbiakról is beszéljek, de miközben fogalmaztam az írásomat, csak úgy sorjáztak a gondolatok és nem lehetett kikerülni ezeket sem és már többször szándékoztam elmondani a verseimen kívül is a fentieket. Egy valamit még azért befejezésül el szeretnék mondani, illetve kérdezni:
MONDJÁTOK BARÁTAIM ÉS ISMERŐSEIM!
LESZ ITT MÉG VALAMIKOR BÉKESSÉG, MIKOR AZ ORSZÁG SZEKERÉT KÖZÖSEN EGY IRÁNYBA HÚZZUK, VAGY EZ CSAK MEGINT EGY HIÚ ÁLOM????
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2017. 05. 22. Hétfő délután 14: 20
