KI A MAGYAR?
KEDVES BARÁTAIM ÉS ISMERŐSEIM!
17 évvel ezelőtt írtam ezt a versemet. Akkor sem bántam meg és most sem teszem, mert a helyzet ma már nem ugyanaz, mint akkor volt. Elkeserítő, amit érzek, hogy nem ugyanaz, hanem még sokkal rosszabb ezen a téren. Ma már vadidegen emberek ölni tudnának az általuk vélt igazuk mellett jobbról és balról, párt, politikai és vallási hovatartozástól függetlenül. Bizakodó vagyok, de az voltam 17 évvel ezelőtt is, mikor ez a szerény írásom megszületett. Ma már még jobban ott tartunk, hogy egyesek akarják megmondani azt, hogy Ki a Magyar!!! Egyesek ki akarják már régóta sajátítani azt, hogy ki lehet Nemzeti és Magyar. Nemzeti a Kormány, a Dohánybolt, Nemzeti a Jó Fészkes Fene is már, de csak az, akit Kormányoldalról annak mondanak, más nem lehet az és én ezt KIKÉREM MAGAMNAK!!!
Most, a Trianoni Gyalázatra emlékezve még jobban egymásnak feszültek az indulatok és a szelektív emlékezet egyes emberek részéről nemhogy csökkent volna, hanem felerősödött.
Minden egyes sorát vállalom a 17 évvel ezelőtt írott versemnek, mert már akkor is háborogtam a Kivagyiságon, a Melldöngető, Saját Vállát Veregető Harsánykodásokon, Ki a Magyarkodásokon!
Nagyon sajnálom, bár ne kellett volna akkor sem megírnom, de semmit nem veszített az aktualitásából…
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2017. 06. 05.
KI A MAGYAR?
„Nép – Nemzeti Magyar vagyok!
Halljátok ti Gaz Magyarok!
Én mondom meg ki tart velem,
Ki foghatja meg a kezem!
Ki árulója e honnak,
Semmit Se a Koldusoknak!”
Hangzik sokszor harsány szóval,
Nem törődve Magyar Honnal,
Sem a ranggal, sem a korral,
Állítja ezt dérrel – dúrral
Ki a köpenyét forgatja,
Ki az elveit feladja,
Becsületét egy tál lencséért,
Vagy egy tál érett cseresznyéért
Elcseréli, avagy eladja,
Magát Igaz Magyarnak vallja.
Azt hiszi, hogy mindent tehet,
Elzavarja, azt ki szeret,
Aki bölcsen mellénk állva,
Zsarnokságot nem komálva
Szembeszállna teljes szívvel
Azzal, aki nem is tisztel
Saját magán kívül senkit,
Földbe döngölve mindenkit.
Akkor Hát Most Ki a Magyar?
Ki – kivel tart s mit is akar?
Keresztény vagy ateista,
Bélyegét most hol is hordja,
Homlokán, vagy köpönyegén,
Vajon hol van most a remény?
Magyar Vagyok Igaz Hittel,
Nem törődve ki mit tippel
Rólam hogy kihez tartozom,
Magyarország az Otthonom!
Itt élek és itt dolgozom,
Elmélázva gondolkozom
Azon, hogy a béke útja
Ne vezessen háborúkra.
Minden fűszál, minden cserje,
Kis madárka énekelve
Azt hirdeti: Magyar Vagyok,
Nézzetek Rám Ti Ordasok!
Aki magát Magyarnak vallja,
Bélyegét másra nem ragasztja,
Az a Magyar Mindörökre,
Ki e jussot örökölte.
Honfoglaló Ősmagyarok
Ránk békességet hagytatok.
Kétezer év távlatából,
István király államából
Ne csináljunk rablófészket,
Ősök árnya megkísérthet
Ha szétdúlva acsarkodunk,
Ki a Magyar? Vitatkozunk.
Béke legyen! Húzd ki magad!
Állj a gátra, melled dagad
Akkor, ha a békejobbal
Megbékélsz vélt haragossal,
Ki azt hiszi különb nálad,
Leterheli mindkét vállad.
Emelt fővel nézz előre,
Tekints a boldog jövőre!
Mutasd meg, most hogy a Magyar
Végre békét, nyugvást akar.
Kéz a kézben összefogva,
Vidám nótára fakadva,
Acélos szép tekintettel,
Szívből jövő őserővel
Hidd El, Magyar Csak Így Lehetsz,
Biztos Célba Csak Így Érhetsz!
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2000. 04.26.
https://www.youtube.com/watch?v=dxU5MRIMQjA&feature=youtu.be
