EDDÍG AZT HITTEM A SZEMEIMRŐL…
A jó látás drága kincs, de nemcsak a szemeinkre értve.
Eddig azt hittem a szemeimről, hogy jól látok,
Pedig nem is kell szemüveg és nem botorkálok
Utcán tapogatózva, számítógép sem tabu
Előttem a képernyőjével és nem is kamu,
Hiszen az okuláré csak zavarna a látásban,
Írásban és egyebekben, na meg olvasásban.
Eddig azt hittem, hogy ami számomra szép piros,
Az másnak is éppen olyan, talán árnyalatos
Lehet egy kicsit, de nem olyan ébenfekete,
Mint az Elefántcsontparti emberek feneke.
Hetven éves elmúltam én immár pár hónapja,
De más akkor miért nem azt a piros színt látja
Mint én, hiszen az óta sem lett soha átfestve:
Kérdezzem, hogy „miért piros a majom feneke?”
Sajnos más szemével soha nem fogok majd látni,
De érdemben meg csak azért sem fogok vitázni,
Mert semmi értelme, hiszen jobbra, avagy balra
Fordulok, mindenhol van, ki a más színt akarja
Látni csak azért is punktum: „Nekem van igazam.
Ha nem tetszik, akkor *„kinyalhatod a valagam!”
*Elnézést kérek attól, akit bánt a kifejezés.
Általában nem szoktam ilyen vulgáris szavakat használni
az írásaimban, de most kénytelen voltam, mert már
nagyon tele van a tudatom a helyettem gondolkodókkal.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2018. 08. 05. Vasárnap Délután 16:45
