TÍZ ÉVE MÁR, HOGY ÖRÖKRE
ELMENTÉL ÉDESANYÁM…
Tíz Éve Már, Hogy Örökre Elmentél Édesanyám,
Bárcsak Gyönyörű Orcádat Még Egyszer Megláthatnám.
Beszélgetnénk a mögöttünk elszállt szép esztendőkről,
A paraszti világ rejtelmes gyönyörűségéről.
Beszélgetnénk koraszülött létemben Szeretetedről,
Ahogyan óvtál minden bajtól és betegségtől.
Arról, mikor az egész család az asztal körül ült
Étkezni és akkor az arcunk is mosolyra derült.
Nem feledkeznénk meg arról sem, mikor Édesapám
Mesélt arról, hogy Magyarország nemcsak az én Hazám,
Hanem akik itt élünk és ha kell vérünket adjuk,
Soha az életben Hunniánkat el nem áruljuk.
Tíz Éve Már, Hogy Örökre Elmentél Édesanyám,
Bárcsak Gyönyörű Orcádat Még Egyszer Megláthatnám.
Emlékszem, mikor Édesapám nem lehetett velünk,
Kettecsként milyen finom ebédeket főzőcskéztünk.
Mikor már az erőd fogytán volt, a szakács én lettem,
Helyetted is az ebédet lassan elkészítettem.
Igaz, hogy ízekben nyomdokaidban sem járhattam,
De azért Tőled főzésről sokat megtanulhattam.
Sokszor elnéztem a gyönyörű redős homlokodat,
Munkától megfáradt szépséges, eres kacsóidat.
Mikor Kórházba kerültél, mindennap hozzád mentem
Akkor is, mikor lassan elfogyó lényed nézhettem.
Gyönyörködtem Benned, pedig tudtam, hogy közeleg már
Szenvedésed felváltó könyörtelen halálmadár.
A Kórház közelében tíz éve jött az üzenet,
Hogy Abbahagytad Örökre Lélegzetvételedet.
Könnyeim patakban folytak lefelé az arcomon,
Levegővételem majdnem megakadt a torkomon,
Mert az Apám után Anyámat is elveszítettem,
Immár én is Apátlan, Anyátlan árva lehettem.
Kihűlőfélben Lévő Homlokodat Megcsókoltam,
Testközelből Tőled Immár Örökre Elbúcsúztam.
Tíz Éve Már, Hogy Örökre Elmentél Édesanyám,
Bárcsak Gyönyörű Orcádat Még Egyszer Megláthatnám.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2022. 02. 21. Hétfő Délelőtt 10:40
