A vadgróf nemesi rang, mely szinte kizárólag a Német-római Birodalomban és a vele szomszédos területeken volt használatos. Németül Wildgraf vagy Waldgraf, latinul comes nemoris vagy comes silvestris formában volt ismert. A vadgrófok, a grófokhoz hasonlóan eleinte királyi tisztségviselők, erdőispánok voltak, s a tisztség örökössé válásával alakult ki a vadgrófi cím.
Király alatt eredeti értelmében egy állam olyan egyszemélyi vezetőjét értjük, akinek egy személyben van törvényhozó, bírói és végrehajtó hatalma, azaz uralkodik, és aki ezeket a jogokat szuverén módon gyakorolja, azaz más uralkodónak ezen jogok gyakorlását tekintve nincs alárendelve.
Főherceg (Erzherzog) az osztrák Habsburg uralkodócsalád tagjainak címe.
1453-ban III. Frigyes német-római császár adományozta a Habsburgoknak a Német-római Birodalmon belül a főherceg címet (Erzherzog zu Österreich), melyet a Habsburg ház megtartott német-római királlyá választása, 1463 után is.
Magyarországon az első hercegprímás Keresztély Ágost szász király volt, miután megválasztották esztergomi érseknek (1707-1725). Az ő kérésére kötött III. Károly király (uralk. 1711-1740) hercegi címet a prímási ranghoz. A hercegprímási cím használata 1947-től kezdve törvénytelen volt a többi nemesi rangokhoz hasonlóan, de egyházjogi tekintetben csak 1951-ben szűnt meg, amikor XII.
A herceg a legmagasabb rangú főnemesi cím. A régi germánoknál a hadsereg élén állók címe volt, a népvándorlás után a letelepedett népek önálló (szuverén) uralkodói lettek, vagy a hercegi titulust uralkodó közvetlen leszármazottjaként örökletes, máskor uralkodói kinevezéssel adományozott nemesi címként (nemesi címek) viselték. Európában ma is hercegség (principauté, fr.
Az őrgróf vagy márki Nyugat-Európában, illetve a volt gyarmatokon használt, örökletes nemesi cím. A címet használják egyes kínai és japán nemesi címek lefordítására is. Női megfelelője, a márki rangot viselő nő a márkinő vagy őrgrófnő, míg a márki feleségének megnevezése a márkiné vagy őrgrófné. A nemesi címek rangsorában a hercegi cím alatt, de a grófi cím felett helyezkedik el.
A vikomt („algróf” latinul: vicecomes, franciául vicomte, angolul viscount, olaszul visconte, németül Vizegraf vagy Burggraf „várgróf”, spanyolul vizconde) a gróf és a báró közötti főnemesi cím.
A zászlósurak a középkori, 14–16. századi Magyarországon azok a kiterjedt földbirtokkal rendelkező nemesek és főméltóságok voltak, akik vagyonuk vagy hivataluk függvényében kisebb-nagyobb létszámú katonai csapatot, bandériumot voltak kötelesek az ország védelmére kiállítani, és háború esetén saját zászlajuk alatt a király táborába vezetni.
A 17.
A temesi gróf (Comes Temesiensis) címet a temesi főispán viselte, aki az egész középkoron keresztül (éppen úgy mint a pozsonyi gróf) az ország védelme szempontjából is fontos hivatással bírt. E tekintetben hatásköre több vármegyére kiterjedt, a déli vidék kulcsát alkotó Temesvár várának főparancsnoka és a vidék főkapitánya volt.
A tárnokmester (magister tavernicorum regalium vagy főtárnok (camerarius)' a bárói méltóságok egyike, kezdetben a királyi udvarházak tárnokainak felügyelője, pénzügyeinek intézője, kincseinek őrzője. A középkor végére fokozatosan birói tisztséggé is alakult, a 20. századra funkció nélküli címmé vált.
