Záh (Zaah, és nem Zács vagy Zách). A 108 honfoglaló nemzetség egyike, mely a Kacsik, a Kartal, a Kökényesradnót és a Tomaj nembeliekkel, Nógrád vármegye területén telepedett le.
A Záhok előkelő és régi nemzetség voltak.
A Turul nemzetség ősi Árpád-kori nemzetségeink egyike. A fennmaradt hagyományok szerint, amikor a honfoglaláskor az egyes törzsek és nemzetségek között felosztották az országot Érmelléket és környékét a Turul nemzetség kapta meg.
A Turul nemtetségbeliek ősi birtokai Berettyószéplak környékén és Érmelléken feküdtek.
A Tátika nemzetség a Dunántúlon, Zala megyében honos nemzetség volt, melyről azonban csak töredékesen maradtak fenn adatok. Tagjai közül az első ismert adat 1240 körüli időkben élt Istvánról maradt fenn. István, akit a Tátika nemből származónak írtak és birtoka Tátika várától északra esett, és Erek faluval volt határos.
Következő ismert tagja:
II. Tátika (1233-1244), I.
A Szente-Mágócs nemzetség egy magyar nemesi nemzetség volt. A nemzetség nevét Szente és Mágócs testvérekről kapta (miként a Hont-Pázmány, Gút-Keled stb. nemzetségek). A forrásokban előforduló névalakok: Senta 'et Maguch, Sentemacus, Zentamaguch, Scentemaguch, Scentemagygh.
A nemzetség őse' – elágazásait tekintve – legalább a 12. század elején élt.
A honfoglaló Huba vezértől leszármazó Szemere nemzetség (Scemura, Scemere, Zemere) ősi birtokai az egykori Komárom megye északkeleti részén, a Zsitva folyó bal partján terültek el.
Szalók nemzetség nevének változatai: Zlouk, Zolouku, Zalouk, Zolok, Zolohc, Soloch. A Szalók nemzetségről már Anonymus is megemlékezett. Egyike volt azoknak a nemzetségeknek, melyeknek tagjai már a XII. században előkelő helyeket foglaltak el az országban.
A nemzetség Eger-Szalóki, Kaba, Balád, Nemes-Szalóki, Beregmegyei és Kendi ágakra oszlik.
A Szák nemzetség (Zaak, Zak, Saak) ősi fészke Tolna vármegye volt, ahol még a tatárjárás előtt telepedett le. A nemzetség nevét a Kisbértől keletre eső Szák falu őrízte meg Komárom megyében.
A nemzetség első ismert őse a Nagylábúnak hívott Pál volt, aki még II.
A Ruusd, Rusd, Rysd, Rosdo, Rosd nemzetség ősi magyar nemzetségek egyike. A Rosd genust Horváth István (történész) is a honfoglaló 108 ősnemzetség között említette. Egykor a Szentendrei-sziget Visegrádtól Békásmegyerig terjedő részét Rosd-nak nevezték, mely valószínűvé teszi, hogy a Rosd nemzetség e szigeten lakhatott, s nevét a nemzetség névadójától vette. A Rosd nemzetség a 13.
A Rátót nemzetség (Rátold) ősei Kézai Simon és más krónikák szerint itáliaiak voltak, akiknek ősei Ratold és Olivér még a 11. század vége felé, 1079 körül Könyves Kálmán korában Nápolyból Apulia tartomány Caserta városából jöttek Magyarországra. A nemzetség ősi jelvénye a hársfalevél volt, amely a belőle származó családok címereiben is megtalálható.
Pok (Pók) nemzetség Győr vármegye egyik legrégibb birtokosa, mely valamikor a 13. század elején emelkedett fel. A nemzetség ősi központja a Győr melletti Pok falu volt, ahol a nemzetség Szent István tiszteletére emelt premontrei monostora is állt. A nemzetség Győr vármegyén kívül számos megyébe elszármazott, így Szatmár és Somogy megyében is.
A Pok nemzetség már a 13.
