A pozsonyi gróf (comes Posoniensis), a 19. századra már puszta cím lett, mely az erdődi gróf Pálffy családot illette meg örökös jogon. Werbőczy István az ország bárói közé sorozza (Tripartitum I. 94.), de már az 1687. X. törvénycikk az országbárók után közvetlen következő rangnak tekinti; mint ilyen a főrendi táblának tagja és neve a királyi végzemények záradékában fölemlítették.
A pohárnokmester, másképpen főpohárnok, a pohárnokok felügyelője az udvarban, illetve a királyi udvarházak rendszere felett, udvari főtisztviselő, főméltóság. Első említését 1148-ból ismerjük.
Az országbíró kialakult formájában a király és nádor után a régi Magyarország harmadik legfontosabb világi tisztviselője volt, országos bíró, az országgyűlésen a nádor helyettese.
A tisztség kialakulása
1130 táján tűnik fel először, mint udvarispán (curialis comes), aki a nádor korábbi udvari ellátást felügyelő, udvartartást irányító szerepkörét vette át.
A nagyherceg (németül Großherzog, franciául grandduc, angolul grand duke, olaszul granduca) egy nemesi rang, a királynál alacsonyabb rangú, de az uralkodó hercegnél (fejedelemnél) magasabb. Ma Luxemburg az egyetlen állam, amelynek nagyhercegség az államformája.
A nagyvajda szláv eredetű fejedelmi, törzsi vagy udvari cím, mely a vajdánál magasabb méltóságot jelöl. Rangsorolásban általában a nagyherceggel tekintik egyenrangúnak.
A nagyfejedelem a történelem során a felkent királyi rangot el nem érő uralkodó rangja volt, aki valamilyen értelemben kiemelkedett más fejedelmek közül.
A nádor vagy nádorispán (latinul palatinus, comes palatinus, comes palatii) a király után a legnagyobb országos méltóság volt Magyarországon a Szent Istvántól 1848-ig terjedő időszakban. Szent István német-frank mintára hozta létre a tisztséget a palotagróf (pfalzgraf) mintájára.
A lovászmester (agazo; agasonum regalium magister) a középkorban a király méneseit fenntartó lovászok felügyelője, országos főméltóság volt.
A központi ménes Magyarországon a Csepel-szigeten volt, de voltak ménesek a királyi udvarházak környékén is. Lovakra a hadseregnek, a királyi hírvivőknek és szállítóknak is szükségük volt, s nem utolsósorban az udvarnak magának is.
A harka vagy horka, esetleg karha (Bíborbanszületett Konstantinnál karkhasz) az államalapítás előtt a magyar törzsszövetség harmadik legmagasabb méltósága volt a nagyfejedelem és a gyula után.
A harka funkciója
A címről a császár a nála 948 körül járt magyar küldöttségtől értesült, aminek vezetője Bulcsú harka, egyik tagja pedig az Árpád-házi Termacsu vagy Tormás herceg volt.
