Nagy Lajos halála után a leánya, Mária örökölte a trónt. A főúri pártok között polgárháború tört ki a Mária férjjelöltjei, a leendő király személye miatt. A harcokból a Luxemburgi-ház támogatói kerültek ki győztesen. Luxemburgi Zsigmond, IV. Károly német-római császár fia 1385-ben érkezett Magyarországra, ahol feleségül vette Máriát.
Az 1301 és 1386 közötti korszak neve Magyarországon, amely a francia eredetű nápolyi Anjou-dinasztia magyar ágából származó három (I. Károly, I. »Nagy« Lajos, Mária) és a nápolyi ágból egy (II. »Kis« Károly) király uralkodását foglalta magában. Rajtuk kívül a korszak elején a cseh Přemysl (Vencel) és a bajor Wittelsbach dinasztia (Ottó) egy-egy tagja volt még király.
1704 októberében megszakadnak a császári-kuruc béketárgyalások, újra a fegyvereké a szó. A több mint egy éve ostrom alatt tartott Kassa és Eperjes megadja magát.
Heister tábornok a Dunántúlon indít támadást, míg 20000 fős seregét maga Rákóczi indítja el Felső-Magyarországon Érsekújvár és Lipótvár elfoglalásáért.
A Dunántúl 1704 márciusában történt elfoglalása után ellentámadást készít elő Heister Siegbert tábornagy Bercsényi Miklós Vág folyó menti csapati ellen, a támadást május közepén kezdi meg.
1690-es években a háborús terhek növekedése elkeseredettséget szül az ország lakosságának körében. A nép megelégelte a rekvirálásokat, a beszállásolásokat, fuvarozásokat, és a sorozatos erőszakoskodást.
Az Árpád-ház kihalását követő évszázadokban a magyar nemesség kénytelen volt idegen európai uralkodóházak uralkodóit elfogadni trónján. Vencel trónra lépésétől II. Lajos király haláláig tartó időszakot értjük vegyesházi királyok korának, ebben az időszakban egy dinasztiának sem sikerült olyan tartósan megszereznie a magyar trónt, mint előtte az Árpád-háznak.
A kort a honfoglaló magyar törzsszövetség vezéréről nevezték el Árpádkornak az Ő leszármazottai alapítják meg a Magyar Királyságot. A honfoglalást követően 900-tól Árpád eltűnik a forrásokból, innentől Gézáig terjedő időszak hiányos.
A XVII. századra a a török és Habsburgok elleni háborúk sora jellemző. A török háborúk szüneteiben az Erdélyi fejedelmek, mint Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi Ferenc is szövetségre lép a törökökkel a Habsburgok ellen, ennek eredménye lett, hogy Erdély ugyan megerősödik, de a Török Porta engedélye nélkül nem kezdeményezhetett semmilyen hadjáratot. II.
1657. szeptember 25-én született Késmárkon. Dédapja Thököly Sebestyén nagyszombati tőzsér volt, aki ló-és marha kereskedelemmel alapozta meg vagyonát, 1572-ben nemesi címert kapott. Ezek után a Thököly család elsősorban házasságkötései révén növelte vagyonát. Thököly Imre apja Bethlen Gábor Erdélyi fejedelem rokonát vette feleségül, 1654-ben III.
A Zsombor nemzetség és az Agmánd nemzetségek családi hagyomány alapján ősfoglalóknak tartották magukat Erdélyben, a Kis-Szamos völgyében. Az egyik honfoglaló törzs egészében, vagy tekintélyes részében Erdélyben maradt és a Szamos völgyén és a Meszesi kapun át tartotta fenn a kapcsolatot- főleg sószállítás útján és feladatával megbízva – a nyugati magyar törzsekkel.
