A családtörténeti irodalom azt a marosvári Ajtonyt feltételezi a nemzetség névadó ősének, aki 11. században a bizánciak támogatásával I. (Szent) István ellenében egészen 1028-ig képes volt fenntartani a Vidintől a Körösökig terjedő nomád típusú államát. A nemzetség ősi, Csanád vármegyei birtokai is ezt az állítást valószínűsítik.
Az Agmánd nemzetség (Ogmand) a Zsombor nemzetséggel együtt családi hagyomány alapján ősfoglalóknak tartotta magát Erdélyben, a Kis-Szamos völgyében. Az egyik honfoglaló törzs egészében, vagy tekintélyes részében Erdélyben maradt és a Szamos völgyén és a Meszesi kapun át tartotta fenn a kapcsolatot- főleg sószállítás útján és feladatával megbízva – a nyugati magyar törzsekkel.
A Tomaj nemzetség Anonymus Tonuzoba besenyő vezér leszármazottjának tartotta. Tonuzoba a Névtelen jegyző állítása szerint még Taksony fejedelem idejében jött be az országba. Taksony-tól az Abádi-rév mellékét kapta települési helyül: a mai Kunmadarastól a Tiszáig terjedő földterületet. Tonuzoba fia Urkund (Örkény) volt, aki azonban már nejével együtt keresztény hitre tért.
A Salamon nemzetségbeliek Pozsony vármegye lakói voltak. A Csallóközben, Dunaszerdahely vidékén laktak. Első ismeretes ősét Mokud-nak nevezi egyik 1186-ban kelt írásos emlékünk, aki királyi pristaldus volt. Több írott emlék is megnevez jó néhány Salamon nembelit. 1242-ben például Salamon Miklós neve fordul elő, akinek fia, Póka, később a nagysalamoni Póka családot alapította.
Az Osli nemzetség már a tatárjárás előtti korszakban előkelő szerepet vitt hazánkban. Őse az 1200-1230 között élt I. Osli volt; fiai közül Benedek, 1231-től váradi püspök, aki miután a tatárok pusztítása elől szerencsésen megmenekült, 1242-ben a győri püspökséget foglalta el. Testvére Miklós (1237-1239) győri ispán volt, utódait azonban nem ismerjük.
Kacsics. Törzsökös nógrádvármegyei nemzetség, melynek története, az egész középkoron át szinte elválaszthatatlan kapcsolatban van a vármegye történetével. Ősi birtokai oly rendkívül nagy, szinte összefüggő területet alkotnak, hogy a mennyiben azokat nem az első foglalás jogán szállotta meg, akkor kétségkívül még a nemzeti királyság első századaiban vette birtokába.
A Bána nemzetség s a belőle származó Bébi, Bánai és Pinnyegi, pókatelki Kondé, pókaföldi Szomor, újfalusi Fekete, s a csesznegi és milványi báró és gróf Cseszneky család is a Koppán nemzetségből vált ki. A Bána nemzetség egyenes leszármazottja Talmács besenyő törzs kánjainak, akiket a bizánci császár hercegi címmel tüntetett ki.
Az Ákos nemzetség ősét nem ismerjük, neve, az Ákos, ősi magyar személynév, jelentése fehér sólyom. Róla kapta nevét valószínűleg első birtoka, az egykor Szilágy megyében fekvő, ma Szatmár megye területére eső, a gyorsáradású Kraszna folyó melletti Ákos falu. Itt állt a nemzetség bencés monostora és négytornyú román stílusban épült apátsági temploma.
A honfoglalás korában és az azt követő mintegy ötven évben a Magas-Bakonytól délre, nyugatra és északnyugatra elterülő síkságot, a honfoglaló, Veszprém várát is elfoglaló Szalók nemzetség szállta meg.
