Az Árpád-kor homályából a 13. század elején előtűnt Nádasd nemzetség birtokai nagyrészt a Vasi-Hegyháton azonosíthatók be, a birtokok másik kisebb csoportja is határvidékre, a Mura mellékére esik. A nemzetség egyes ágai között ekkorra már az ősfoglalású földek felosztásra kerültek, így az egyes ágak lakóhely szerint is elkülönültek egymástól.
A Lőrinte nemzetség (Leurenthe, Leurenta, Laureme) régi, Veszprém megye déli részén élő nemzetség volt, melynek névadó őse a 12. században élt. A Lőrinte nemzetség első ismert tagja Dedalus volt, akinek neve 1236-ban tűnt fel Vigánt Zala megyei falu határjárásában, Rátót Gyula országbíró küldötteként.
A Kökényes-Radnót (Kukenus-Rennolth, Kukenus-Renold, Kukenes-Rodnold) nemzetség ősi birtokai a Nógrád vármegye délkeleti sarkában fekvő Nagy-Kökényes és a tőle északra eső Palotás falu lehetett, amelyet 1260-ban Mikod-Hatvana és Kökényes-Hatvana néven említettek az oklevelek, így a Kökényes-Radnót nem két régi tagjának nevét tartotta fenn.
A nemzetség nevének különböző változatai voltak ismertek; Catapan, Catpan, Kathpan, Kapan, Catapán, Capman, végül a 13. és a 14. századra neve már Koppán-ná alakult.
A Kolcs nemzetség a magyar lovagkor egyik nemzetsége, mely a 13. század folyamán lépett színre, majd különböző ágai a 14. századra szétváltak, családnevekként kiváltak a nemzetségből. A nemzetség ősi birtoka Kolcsmező. Ebből a nemzetségből származik a Hosszúmezey család, őse Markalf; az Ujfalusy család, őse Péter; a Tussay család, őse Mok és a Tussai Bódfi család, őse Bód.
A Káta nemzetség, az első foglalás jogán a Zagyva folyótól a Tápió folyóig terjedő hatalmas terület foglalt le. A területen később öt község alakult ki: Szentmárton-Káta, Szenttamás-Káta, Egres-Káta, Szentlőrinc-Káta és Cseke-Káta. A nemzetség őséről, első időszakáról pontos adatok nem maradtak fenn.
Kaplon nemzetség (Caplon, Coplyon, Caplan, Coplyan, Kaplyon, Kaplyn, Koplon, Koplen, Kopplyan) Árpád-kori nemzetség, amelyet a honfoglaló ősök egyenes leszármazójának tartanak. Kézai szerint a hét vezér ötödikétől, a Nyírségen lakó Köndtől származik, kinek fiait Kücsidnek és Kaplynnak (Cupian) hívták.
A Jákó nemzetség régi Szabolcs megyei nemzetség volt. E nemzetség nevét a Baktalórántházától északra eső Nyírjákó nevű falu őrzi. A Jákó nemzetség tagjairól az 1200-as évek közepéről maradt fenn hivatalos adat. Ekkor élt I. Csépán, a nemzetség első ismert őse. A Jákó nemzetségből I. Csépánról, fiairól és unokáiról maradt fenn adat.
I. Csépán fiai voltak: - I.
Az Igmánd nemzetség (Huigman, Vigmam, Vigman, Vygman, Wigman, Wygmand) egyfalus kisnemesi nemzetség volt, melynek ősi, még szállásként (descensus) bírt birtokai a Komáromtól délre fekvő Nagyigmánd és Kisigmánd voltak. E nemzetség nevét 1233-ban említette először oklevél Andreas de Wigman néven, Igmándi András nevében. Igmándi I.
A Hermann (Hermán, Hermány, Hermani) nemzetség leszármazottai évszázadokon át vezérlő férfiakat, bátor harcosokat, egyházi személyeket adtak Magyarországnak.
A nemzetség eredete a múlt ködébe vész, azonban Kézai Simon és a Képes krónika szerzője is tudni vélte, hogy a család Nürnbergből való és Gizella királynéval jöttek Magyarországra.
