A Kárpátoktul le az Al-DunáigEgy bősz üvöltés, egy vad zivatar!Szétszórt hajával, véres homlokávalÁll a viharban maga a magyar.Ha nem születtem volna is magyarnak,E néphez állanék ezennel én,Mert elhagyott, mert a legelhagyottabbMinden népek közt a föld kerekén.
Európa csendes, ujra csendes,Elzúgtak forradalmai...Szégyen reá! lecsendesűlt ésSzabadságát nem vívta ki.Magára hagyták, egy magáraA gyáva népek a magyart;Lánc csörg minden kézen, csupán aMagyar kezében cseng a kard.De hát kétségbe kell-e esnünk,Hát búsuljunk-e e miatt?Ellenkezőleg, oh hon, inkábbEz légyen, ami lelket ad.
Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt,Lejárt az ideje!Más szín illeti most a magyar nemzetet:Piros és fekete.Fessük zászlainkat fekete-pirosra,Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.Kicsiny sziget vagyunk tenger közepében,Erős vihar támad,Mindenfelől jőnek és megostromoljákA habok hazámat,Fessük zászlainkat fekete-pirosra,Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Itt a próba, az utolsónagy próba!Jön az orosz, jön az orosz,itt is van már valóba.Eljött tehát az utolsóítélet,de én attól, sem magamtól,sem hazámért nem félek.Miért félnénk az ítéletnapjától?Féljenek ők, kik viselikmagokat oly galádul.Kik rátörtek az ártatlanmagyarra,most veri meg az Úristenmindenható haragja.Föl hazámnak valamennyilakója!Ideje, hogy tartozásátminden ember lerója.
Föltámadott a tenger,A népek tengere;Ijesztve eget-földet,Szilaj hullámokat vetRémítő ereje.Látjátok ezt a táncot?Halljátok e zenét?Akik még nem tudtátok,Most megtanulhatjátok,Hogyan mulat a nép.Reng és üvölt a tenger,Hánykódnak a hajók,Sűlyednek a pokolra,Az árboc és vitorlaMegtörve, tépve lóg.
Haloványul a gyáva szavamra... dalomViharodnak előjele, forradalom!Szomorúk az idők, a napok feketék,Odahagytak atyáid, o nemzet, o nép!Csak azért szakitád le bilincseidet,Hogy ujabb nehezebb vas eméssze kezed.Födi még beteg arcod az egykori por,S ime sorsod ujonnan a porba tipor.Nem a sors, nem a sors, de saját fiaidAkaratja, mi újra lealacsonyit.
Ha férfi vagy, légy férfi,S ne hitvány gyönge báb,Mit kény és kedv szerint lökA sors idébb-odább.Félénk eb a sors, csak csahol;A bátraktól szalad,Kik szembeszállanak vele...Azért ne hagyd magad!Ha férfi vagy, légy férfi,S ne szád hirdesse ezt,Minden DemosthenesnélSzebben beszél a tett.
És az idő eljött, bár nem hamar,De nem is későn még, midőnA szent imádság meghallgatva lőn,Midőn eggyé lett mind a két magyar!...Ki eddig a porban hevertél,Légy üdvözölve kebelünkön, Erdély!Oh nemzetemnek drága szép testvére,Simúlj, simúlj testvéred kebelére,Amelyben a szív most oly édesen ver...
Magyar vagyok. Legszebb ország hazámAz öt világrész nagy terűletén.Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,Ahány a szépség gazdag kebelén.Van rajta bérc, amely tekintetet vétA Kaszpi-tenger habjain is túl,És rónasága, mintha a föld végétKeresné, olyan messze-messze nyúl.Magyar vagyok.
