ő, harmadik személynévmás, máskép ön. Rokonai a török o vagy ol, persa ó, ói, vei, szláv on stb. l. ö. őgy, őgyeleg őgyelgés. Valószinüen, az ódalog, oldalog változata, mert az őgyelgő dologtalanul iděoda jár kel, oldalog. őn, hegyes, szurós uszószárnyu pontyfaj. Talán eredetileg öln volt a szurást jelentő öl gyöktől, öszvehúzva őn, mint ólom, ón, mólna, móna, món.
i, (1), közelre mutató: itt, ide, ily, ihol, így, változattal is régiesen e, ett, ede, ely, ehol. i, (2), remegéssel járó félelmi hang: ied, íeszt, ieszke, v. jeszke. i, (3), gyökeleme iszik, itat, icsar, iand, ihas, ihatik származékoknak.