Nyelvi érdekességek - Legolvasottabb cikkek

   

Kettős igeképzők:
A magyar nyelv szótára » A szóképzésről
an-t, en-t : lobb-an-t, durr-an-t, csill-en-t, rezz-en-t, dörr-en-t;ad-oz, ed-éz : ak-ad-oz, szak-ad-oz, ép-éd-éz, erny-ed-éz, rep-ed-éz, hül-ed-éz,ad-z-(ik), ed-z-(ik) : fi-ad-z-(ik), sarj-ad-z- kér-ed-z- pölyh-öd-z- level-ed-z-ik;og-ál, ég-él: ad-og-ál, isz-og-ál, kér-ég-él, szed-ég-él, hiv-og-ál;ig-ál, ik-ál: tasz-ig-ál, gur-ig-ál, haj-ig-ál, sánt-ik-ál, korny-ik-ál;og-at, ég...
Helyviszonyítók, általán véve.
A magyar nyelv szótára » A szóviszonyító ragokról
Rokonság tekintetéből mindenek előtt öszveállított táblákon eléterjesztjük a helyviszonyító névragokat és utókat.
Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: Ü, rövid, és Ű, hosszú.
A magyar nyelv szótára » A gyökökről
ü, menésre biztató, sürgető hang: űz = ű, ü! vagy hü hangon kiáltozva hajt = ü-öz. Előtéttel: hü, hücs! hű bele Balázs! üd, (1), v. id, vékonyhangu: üdv, idv, üdvös, idves, üdvözől, idvezel. Alapérteménye: jó, kedvező, tetsző, boldogító érzelem vagy állapot. Rokona di, a honnan idv = div, azaz dívó állapot. üd, (2), v. id, vékonyhangon: üdő v. idő, üdős v. idős, üdőz v.
Az önhangzókról, mint szóképzőkről
A magyar nyelv szótára » A szóképzésről
~ó, ~ő.1) A jelen és jövőidő részesülőjének képzője. Véleményünk szerint ezen képző azonos a harmadikszemélynévmással, és a távolra mutató o-, a-nak, valamint a mutató az névmásnak rokon társa,mert melléknévi tulajdonságánál fogva mint jelző az illető alany cselekvését, szenvedését vagy állapotátmintegy rámutatólag határozza meg. Ezen részesülők, vagy melléknevek, pl.
Névviszonyító ragok.
A magyar nyelv szótára » A szóviszonyító ragokról
Ezek két osztálybeliek, a) melyek a latin praepositiókkal egy érvényűek, pl víz-ben, in aqua, víz-ből, ex aqua. E ragoktól a névutók csak abban különböznek, hogy ez utóbbiak a viszonyított szókhoz oda nem tapadnak, de szintén a praepositiókat képviselik, pl. víz fölött, super aqua, ház körül, circa domum.
Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: B
A magyar nyelv szótára » A gyökökről
ba, ba-ba, babba, gyermekszók, babáz, babázik. bá, csudálkozási, szájtáti hang: bám, bámé, bámész, bámít, bámul, báva, bákó; báj, bájos, bájol. bab, babó, babócs, babug. V. ö. bob. báb, bába, bábál, bábu, bábuzik. V. ö. bub, buba. bacs, bacsa, bacsó = acsa, acsó, atyó, öreg juhász, a juhászok atyja. bács = báty, bácsi, bácsika. bacz, l. becz.
ráadás - ravaszság
Szótár » Aszparanta szótár
ráadás rabatt rablás rács rácsavar rágalmaz rágalmazás rágcsál raglán ragtapasz ragya Rajna rajtakap rajzlap rajzpadlás rajztábla rák rakás raktár rángat ráragaszt rátalál ravasz ravaszság
Az önhangzók rendszeressége a gyökökben.
A magyar nyelv szótára » Az önhangzók működési rendszere nyelvünkben
Mindenek előtt jellemző sajátsága nyelvünknek, hogy a mássalhangzók nehézkes öszvetorlódásátnem tűri, s hogy két mássalhangzóval kezdődő gyökszója, néhány természeti hangutánzót pl. trüsz,trücsök kivéve, alig van, s hogy önhangzója ragozáskor változatlan marad.
Áttételes  mássalhangzók
A magyar nyelv szótára » Az önhangzók működési rendszere nyelvünkben
1) Midőn egy vagy több mássalhangzó eredeti helyét megváltoztatja, mint: parányi,aprányi; czómb, boncz; elme, érnie; ereszt v.
Torokhangi kisarjadzások:
A magyar nyelv szótára » A szóképzésről
—h, —g, —k.

217 cikk | 13 / 22 oldal