Láng emészti keblemetLáng, nem mondható,Szenvedély, nagy és örök,El nem oltható.S oh kinok mély tengere!Oh kemény egek!Nem lehet kimondanom,A mit érezek.Nem lehet kimondanom,Bárha éltemet;Tiltja eskü, kárhozatSzenvedélyemet.Oltsd el, oh hatalmas ész,Oltsd el lángomat,Vagy szakadjatok le rámOltár! boltozat!
"Csak búbánat" nótájára1Idővel paloták, házak, erős várak,városok elromolnak,Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagságidővel mind elmúlnak,Tavaszi szép rózsák, liliom, violákidővel mind elhullnak,2Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószágidővel mind elvésznek,Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklávánagy idővel lehetnek,Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépségidővel porrá lésznek.
Ez világ sem kell már nekemNálad nélkül, szép szerelmem,Ki állasz most énmellettem,Egészséggel, édes lelkem?Én bús szívem vidámsága,Lelkem édes kévánsága,Te vagy minden boldogsága,Véled isten áldomása.
Julia két szemem, olthatatlan szenem,véghetetlen szerelmem,Julia víg kedvem s néha nagy keservem,örömem és gyötrelmem,Julia életem, egyetlenegy lelkem,ki egyedül bír vélem.Julia az lelkem, mikoron szól nékem,Szerelem beszél vélem,Julia ha rám néz, azonnal eszem vész,mert Szerelem néz éngem,Julia hol alszik, még az is úgy tetszik,hogy ott nyugszik Szerelem.
Mint az szomjú szarvas, kit vadász rettentett,Hegyeken völgyeken széllel mind kergetett,Rí, leh, s alig vehet szegény lélegzetet,Keres kútfejeket.Úgy keres Úristen lelkem most tégedet,Szerte mind kiáltván az te szent nevedet,Szabadulására hogy onts kegyelmedet,Mint forrásfejedet.
Az én kegyesem nem nemes,De deli és szép,Mint egy Gratia, kellemes.Szíve tiszta s ép.Félénk szeme nem mosolyog,Csak dagadó melle dobog,Midőn felém lép.A módit ő nem ismeri,Sem piperéit,Ah, mégis oly szépen szediKönnyű lepleit!Bama fürtje sodradéka,Fátyola csendes árnyékaFesti kecseit.
Lolli! deli kellemiddelA rózsára homályt vetsz,S szívégető szemeiddelBelém ezer tőrt nevetsz.Szebb vagy te, mint a szép HébeA Dörgő lángölében,Szebb, mint a szép EryceneA kellem bájövében.Képed szelíd vonásibanSzerelmek nyíladoznak.Tested minden mozgásibanTündérek múlatoznak.Szép, mikor édes énekedSzirénhangja zengedez,S angyali érzékeny szívedHarmoniát ömledez.
Nini, szemeim, ide nézzetek,Ni, e kis rózsabokor hirtelenMint megrezzent amott a vízszélen!Nini, szemeim, ide nézzetek!Ni, mint öszveverődtenekLevelei s ágai,Tövise s virágai,Ni, mind megbillegtenek.Felcifrázott kevély virágánakBíbor pompái széjjel szóródának.Némelyik leesve elterűlt a dudvák szárain,Némelyek úsznak az itt lengőÉs játszadozva kerengőZefirek szárnyain.
