Nyelvi érdekességek

• Legújabb cikkek
• Legolvasottabb cikkek
• Legtárgyaltabb cikkek
• Utolsó megjegyzések


• A magyar nyelv szótára
• Első rész
• Második rész
• A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
• Az önhangzók működési rendszere nyelvünkben
• A gyökökről
• A szóképzésről
• A szóviszonyító ragokról


• Szótár
• Értelmező szótár
• Félreértelmező szótár
• Eszperente szótár
• Aszparanta szótár
• Öszpöröntő szótár

Nyelvi érdekességek - Legújabb cikkek

A magyar nyelv szótára » A gyökökről Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: Ő, hosszú ő, harmadik személynévmás, máskép ön. Rokonai a török o vagy ol, persa ó, ói, vei, szláv on stb. l. ö. őgy, őgyeleg őgyelgés. Valószinüen, az ódalog, oldalog változata, mert az őgyelgő dologtalanul iděoda jár kel, oldalog. őn, hegyes, szurós uszószárnyu pontyfaj. Talán eredetileg öln volt a szurást jelentő öl gyöktől, öszvehúzva őn, mint ólom, ón, mólna, móna, món. Olvasd tovább »

A magyar nyelv szótára » A gyökökről Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: Ö, rövid. ö, a harmadik személynévmás elemhangja, megnyujtva ő, toldva: ön, mint: te, ten, e-en, = én. A távolra mutató a, o vékonyhangu változata. öb, (1) kidudorodó, kikerekedő, bizonyos ürt képező térfogat: öböl, öblös, öblöz, öblöz, öblít, öblöget. Legközelebbi rokona a testet kerítő öv és öl (sinus, gremium). öb, (2) = höb, höv: öböl am. Olvasd tovább »

A magyar nyelv szótára » A gyökökről Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: Ó, hosszú ó, (1), melléknév = av: ócska = avacska, ósdi = avasdi. Gyökeleme o v. a rokon távolra mutató o v. a-val, t. i. ami ó az mint elmult, mint régi a jelentől vagy ujtól távol van. ó, (2), ige: óvok, óvás, óvakodik, óvhatatlan. Változattal: ol, oltalom, oltalmaz. Alapérteménye szintén távolodás vagy távolítás. ól, (1), fn. disznóól, tyúkól, lóól, hidas ól; mintegy óvó hely. Olvasd tovább »

A magyar nyelv szótára » A gyökökről Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: O, rövid. o, (1), többféle kedélyállapot kitörő hangja, gyönge utólehhel: oh, ohaj, ohajt, ohajtás. o, (2), távolra mutató több szónak gyökeleme, mint: o-tt, o-da, o-ly; ellentéte i, i-tt, i-de, i-ly. ocs, (1), a kicsinyező ěcs, öcs, acs változata, mint gyökszó meg van az ocsó (nyúl) szóban, mely am. fiatal, kis nyúl. Olvasd tovább »

A magyar nyelv szótára » A gyökökről Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: Í, hosszú. í v. íj, vastaghangu: íjas, ijász, ijaz, íász, jász. íg, ige, ígéz, ígézés, ígér, ígéret, ígérkezik. Rokonai: igen, és igaz, (mint a latin verum, és verbum). így, módhatárzó, puszta gyökeleme a közelre mutató i, mint úgy-é (ógy-é) a távolra mutató o. ím, (3), az ám viszonytársa, ímmelámmal, előtéttel: hím, hímez hámoz. ím, (2), ímely, ímelyedik, ímelyeg, ímelygős. Olvasd tovább »

A magyar nyelv szótára » A gyökökről Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: I, rövid. i, (1), közelre mutató: itt, ide, ily, ihol, így, változattal is régiesen e, ett, ede, ely, ehol. i, (2), remegéssel járó félelmi hang: ied, íeszt, ieszke, v. jeszke. i, (3), gyökeleme iszik, itat, icsar, iand, ihas, ihatik származékoknak. Olvasd tovább »

A magyar nyelv szótára » A gyökökről Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: É eb, éber, ébred, ébreszt, ébren. Rokona: érni émik, émett. éd, édes, édesít, édesedik, édesűl, édesget. Gyökeleme azon ě, melyből ěszik, ětet, származik. ég, (1), tompa ékvesztő é-vel: eget, egek, egű. Mint magasat jelentőnek vastaghangu rokona ág, hág. ég, (2), éles hangu ë-vel, máskép: íg; égés, éget, égékeny, éghetetlen. éh, éhes, éhezik, éhom, éhség. Olvasd tovább »

A magyar nyelv szótára » A gyökökről Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: E Ë É ë, (1), éles, változattal: i, pl. itt van e! ehol, ihol, emitt, imitt, emigy, imígy; származéka: ez. Közelre mutató; ellenkezője: o, a, pl. ezekben: ott, oda, az. ë, (2), éles, mint kérdő szócska: itt van-ë? láttad-ë? Rokona; hé. "Mit akarsz hé?" ě, (3), zárt: ěszik, ětet, ěhetik, ěb (evő, torkos állat), ěh vagy éh, ëhes vagy éhes, ebéd (evéd, evés). Olvasd tovább »

A magyar nyelv szótára » A gyökökről Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: Á á, (1), bámulási, szájtátó hang: ács (= ám-cs = án-cs), ácsorog; ám, ámé, ámít, ámúl, ámékodik; előtéttel: bá, bám, bámé, bámész, bámészkodik, báva, báj, bájol; má, málé (száju), mámor. á, (2), kedélyhang: át, átok, átkoz, átkos; ád, ádáz. ács, régen álcs, ácsol, ácsolás, ácsodoz; rokona a régies cseál. ád, ádáz; azonos át (1) gyökkel; V. ö. á (2). Olvasd tovább »

A magyar nyelv szótára » A gyökökről Önhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: A a, távolra mutató, pl. ott van a! oda menj a! ahol a! az a! úgy a! Ellentéte: e, pl. itt van e! ide jöjj e! ehol e! ez e! így e! toldva am, sőt kettősen is: an, pl. am-ott-a, am-ott-an; am-oly-a, am-oly-an; származéka a mutató névmás az, honnan mást jelent: "a bika nem tehén" és "az bika (= az ott bika) nem tehén". Olvasd tovább »