Hungarikumok

 

Fehérvasárnap


Fehérvasárnap

A húsvéti ünnepkör zárónapja fehérvasárnap. Ekkor volt szokásban, elsősorban Zala és Somogy megyében, de a moldvai magyaroknál is a szertartásos barátságkötés szokása, a komálás, mátkálás. A komatálon többnyire hímes tojás vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt. A komatálat a nagyobb lányok a kisebbekkel küldték el a választott barátnőjükhöz, verssel beköszöntve:

 

Magyar Konyha
Hímes tojások: a) Gelence (Háromszék m.); b) Kézdivásárhely (Háromszék m.); c) Tamási (Tolna m.); d) Magyarország; e) Döbrököz (Tolna m.). (Györgyi Erzsébet nyomán)

{7-167.} Komatálat hoztam,

Fel is aranyoztam,

Koma küldte komának,

Hogy váltsa ki magának.

Ha nem váltja magának,

Küldje vissza komának.

(Dobos 1962: 111)

A kapott ajándékokat, ha elfogadták, kicserélték, a bort a sajátjukkal öntötték fel. Gyakran ettől kezdve magázódtak. Az Ormánságban a nagylány legkedvesebb pajtásának, leendő komaasszonyának személyesen vitte a mátkatálat. A tálon hímes tojások, sült-főtt perec és csokor pántlika volt. Kiss Géza leírása szerint a mátkáló vers a csokor közé volt téve papírlapon:

Mátka, mátka mátkázzunk,

Hónap dére komázzunk,

Ha éljünk, ha haljunk,

Mindég mátkák maradjunk.

(Kiss G. 1986: 270)

 

 

Magyar Konyha
Hímes tojások és kiterített díszítésük: a) Sárköz; b) Surd (Tolna m.). (Györgyi Erzsébet nyomán)

 

{7-168.} A leány bement a házba, megcsókolta leendő mátkáját, az elvette a tálat, megköszönte, s a következő esztendőben viszonozta. Göcsejből gyerekek mátkálását, komálását írták le a század elején, akik például „Mátka, mátka, mátkállunk, száz esztendeig szánkállunk” szavak kíséretében tojást cseréltek.

Tojáscserével kötöttek örök barátságot a moldvai magyar fiatalok: „Húsvét után való vasárnapra mondtuk, mátkáló vasárnap. Akkor a piros tojást, amit húsvétkor festettek, azt akkor megírták, szépen kivirágozták és lemosták a festőt rivulla. Aztán a lányok váltották fel egymásval. Azt mondták, kereszt, másiknak azt mondta, vésát váltott, másiknak mátkát váltott. Azt úgy hívta mátka, örökké, az mátkája vót örökké, akivel vésát váltott, az vésája, akivel keresztet váltott, az keresztkéje vot. S a legények úgy hívták egymást, vére” (Klézse; Bosnyák S. 1980: 122).

A húsvéti ünnepkör gazdag hagyományából mára megmaradt a húsvéti locsolás, a hímes tojás, valamint az ajándékozás szokása. Ma is népszerűek a jellegzetes húsvéti ételek, a sonka és a főtt tojás. Néhol még a húsvéti bálok jelentősége is megmaradt, és a húsvéti rokonlátogatás sem merült feledésbe.

 

Forrás:

www.tankonyvtar.hu


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. március 27. Szerkesztette: Sándor Kinga Blanka
Nézettség: 3,674 Kategória: Hagyományok és ünnepek » Húsvéti népszokások
Előző cikk: Húsvét hétfő-öntöző hétfő Következő cikk: Husvétvárás Székelyföldön


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: