Az ókorban már ismert bőrduda a feljegyzések tanúsága szerint gajd vagy tömlősíp néven a XIII. században tűnt fel Magyarországon. A XVII. századi hegedű-duda együttest a cigánybanda elődjének is tekinthetjük. Az 1900-as évek elejére már csak az északi országrészben, valamint Szeged környékén szólaltatták meg a pásztorok és a falusiak táncmulatságaikon.
A ceglédi kanna egyszerű folyadéktároló edényként kezdte pályafutását, de a XX. század egyik érdekes kézműipari és néprajzi tényezőjévé vált. Cigány muzsikusok a kannát különböző módokon megütve ritmushangszernek használják.
Története
Cegléden fémkannát először 1910 körül egy helyi iparos: Rónai János készített, az akkoriban elérhetővé váló alumínium lemezből.
A deszkadob nem más, mint egy felfüggesztett, lapos deszkadarabb. Faütővel ütötték. Vadriasztó vagy madárijesztő eszközként használták.A kalpácsos kereplőt a nyelénél fogva lehetett müködtetni. A tengelyre szerelt fakalapács előre-hátra lendítésekor hol elől, hol hátul csapódott a viszíntesen elhelyezkedő deszkalapra.
különböző hosszúságú farudakból összeállított idiofón hangszer.
A magyar xilofon, amit mindig csak „facimbalom” néven emlegetnek, abban különbözik egyéb xilofon fajtáktól, hogy skálabeosztása a közönséges húros → cimbaloméval egyezik; így a cimbalomjátékos nehézség nélkül tud xilofonon is játszani.
A magyar népzenében gyakran előfordult, hogy a táncokat rögtönzött eszközökkel kisérték.Szórványosan mindenhol előforduló ritmuskeltő eszköz volt a fateknő. A játékos a földre fektetett teknő végéhez ült, és egy vastagabb bot végével dörzsölte vagy karcolta a teknő hátát.
A magyar pásztorok számára a kolomp nemcsak a legelő állatok nyakába akasztott jelzőeszköz, hanem zenei igénnyel öszzeválogatott hangszerek is voltak. A magyar nyelvben először a XVI. században fordul elő a kolomp szó. Leginkább kolompár cigányok, de nem cigány származású mesterek is gyártották.A pásztor hosszas próbálgatás után választotta ki nyája számára a megfelelő kolompokat.
A mirlitonok jellegzetes hangját rádudolással szólaltatják meg. A kifeszített hártya az emberi hangall együtt rezeg. A legegyszerübb változata a fésű elé tartott selyempapír.
