Hungarikumok

 

Hungarikumok - Népi hangszerek, zene - Aerofonok

   

Doromb
Doromb (dorombér, dongó, szájdoromb): Többezer éves múltra visszatekintő, szinte az egész világon elterjedt aerofon (régebben tévesen idiofonnak kategorizált) hangszer, mely fémből, fából, bambuszból és csontból készülhet. A doromb keretből és rugóból áll. A játékos a keretet a kissé szétnyitott fogához nyomja, szabad kezével pedig a rugó kiálló végét pengeti.
Furulya, cserépsíp
A leginkább állatok - főleg madarak - formáját utánozó ajaksípok gyerekjátéknak készültek. Az agyagból formált hangszer sípszerkezete azonos elvű a közönséges furulyáéval. Kakasnak, bikának vagy kakukkolónak nevezték, aszerint, hogy mit ábrázolt vagy milyen hangot adott. Oldalára egy vagy két hangképző nyílást fúrtak, amelyekkel néhány hangot variálhattak.
Kaval
A kaval egy hosszú, 5 lyukkal el látott furulya. Ezt a nevet a balkáni népek is használják, de náluk egy más rendszerű fúvós hangszert takar, közös ellenben a kvintváltás, a játékmódban. Hangsora moll jellegű, egy alul intonált bővített kvarttal. Használatára a kvintváltás ad magyarázatot, mivel a kvintváltó technika használatos a kaval megszólaltatásánál is.
Kürtök
A kürtöt először Kálti Márk XIV. századból származó krónikájának egyik iniciáléján ábrázolták, amint Lehel vezér fejbe veri vele a német császárt.Az 1,5-2 méter hosszú, végénél felkunkorodó fakürtöket többnyire fenyőből készítették. A megfelelő alakú és méretű fadarabot kettéhasították, belsejét egyenletesen kivájták, majd újra összeillesztették.
Levésíp
Ez a legegyszerűbb fúvós hangszer. A két hüvelykujjat bicskaszerűen összehajtott, szögletesre faragott fadarabb, a fűszálat a fa anyagából kihasított egy vagy két rezgő nyelvecske helyettesítette.A játékos a szájharmónikához hasanló módon szortotta szájához a hangszert. Dallamot nem lehet rajta játszani.
Nádsíp, klarinét
A nádsíp, nádduda, nádpikula nádcsőből készült primitív klarinét. Egyszerűbb változata arasznyi hosszúságú, mindkét végén nyitott nádcsőből áll; a rácsapó nyelv a hangszer testéből van kihasítva (idioglotta). A cső nyitott felső végét játék közben a játékos nyelve zárja el.
Tárogató
Tárogató néven két különböző magyar vonatkozású nádnyelves fúvós hangszer ismeretes. A 17-18. században egy kettős nádnyelves hangszert, a töröksípot hívták így, majd a 19. század végétől egy új, egynyelvű nádsíppal működő, kónikus furatú hangszer neve lett. Nemcsak a magyarok, de erdélyi románok, délszlávok is népi hangszerükként tartják számon.
Tilinkó
Tilinkó vagy tilinka 60-80 cm hosszú kb. 16 mm átmérőjű mindkét végén nyitott, hangképző nyílás nélküli cső. A tilinkó a hatlyukú furulya és az ötlyukú hosszúfurulya (kaval) melett a harmadik hangszere a furulyásoknak.A tilinkó az ajaksípos hangszerek, ezen belül a peremfurulyák családjába tartozik.
Tilinkó
A tilinkó mint hangszernév sokféle népi fúvós hangszert, furulyát, fűzfasípot jelölhet, de szűkebb értelemben a hangképző nyílás nélküli perem-, vagy néha dugós furulya elnevezése. A tilinkó hangkészlete a természetes felhangsor hangjaiból áll, ezeket a fúvás erősségének változtatásával és a cső végének zárásával-nyitásával lehet előállítani.
Töröksíp
A töröksíp a 17–18. századi Magyarországon használt kettős nádnyelves fúvós hangszer. A kuruc korban és később tábori, ceremoniális hangszerként, nagydobbal együtt tánckísérő, szórakoztatózenei hangszerként is használták. Írásos emlékekben a töröksíp név mellett gyakran szerepel tárogató, tárogató síp néven.

10 cikk | 1 / 1 oldal