Hungarikumok

 

Szőke mangalica


Szőke mangalica

Az 1700-as évek második felétől a burgonya és a kukoricatermesztés szélesebb körű elterjedésével és az erdők, legelők feltörésével, szántóterületté alakításával kezdtek megváltozni a tartás takarmányozás feltételei. Ezek a változások az 1800-as években felgyorsultak, a folyók szabályozásával hatalmas mocsarak szűntek meg, és a helyükön előállított gabona lehetővé tette az abrakos hizlalás bevezetését.

Megváltoztak a piaci igények is, megnőtt a kereslet a zsír és a jó minőségű szalonna, valamint a puhább zsírral átszőtt húsok iránt.

A hagyományos magyar fajták, mint a bakonyi és a szalontai sertés, az uradalmakban az ólazott tartás és a bőséges kukoricával történő hizlalás, valamint a délvidékről származó sumadia sertéssel való keresztezés hatására lassan megváltoztak A birtokosok a nagyobb nyereség reményében a leghizodalmasabb, legjobb vágóértéket mutató állatokat válogatták ki továbbtenyésztésre, a félvad, lassú növekedésű kocákat zsírsertés típusú kanokkal fedeztették.

Az új hízékony fajtát tartó tenyészetek nagyszámban értékesítettek tenyészkanokat, ezek közül kiemelkedő szerepet kapott József főherceg kisjenői tenyészete Arad vármegyében.

Ebben az időszakban a göndörszőrű sertések különböző típusai a földközi tenger partvidékén, és a balkántól az akkori Magyarország hegyvidéki területéig húzódóan széles körben elterjedtek voltak. Ezekből alakult ki az 1800-as évek közepére a mangalica fajta, amely 1860-ban már szinte kizárólagosan tenyésztettek az ország kukoricatermő területein

A fajtát több színváltozatban tenyésztették, az állomány döntő többsége szőke mangalica volt, de megtalálható a fekete, a fecskehasú, a vörös és a barnás –szürkés ordas, vadas, vagy “baris” – színváltozat is.

A tartás, takarmányozás, tenyésztés a századfordulót követően egyre fejlettebb, tudatosabb, a bécsi és prágai piac, valamint a feldolgozók igényeinek megfelelően kialakul a zsírsertés előállítás átgondolt technikája. Megépülnek a nagy ipari hizlaldák, mint Nagytétény és Győr, megkezdődik a később világhírűvé vált szalámi gyártás. Ezzel egy időben indul a sertések tudatos szelektálása, törzskönyvezése, meghatározásra kerülnek a fajtastandardok, a részletes küllemi és teljesítmény követelmények. A fajta tenyésztésével olyan szaktekintélyek foglalkoznak, mint Enesi Dorner Béla és Csáky Ferenc, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete kőbányai hizlalótelepének vezetője.

A mangalica sertések zsírra hizlalása során a magyar tenyésztők világraszóló eredményeket értek el, melyeket más fajtákkal utolérni nem lehetett.

A zsírra hizlalás a legelterjedtebb technológia szerint egy-másfél éves korban kezdődött, ezt megelőzően a süldőket legelőn tartották, természetes gyepen, vagy a termények betakarítását követően a maradékokat szedették, túratták velük.

Az ilyen kiváló minőségű hízósertések bőre alatt a zsír szinte hullámzott, és a vágott félen néha még a 15 cm-es vastagságot is elérte a szalonna. A vágási veszteség mindössze 10-12%, de gyakran 10%-on belül marad, ami elképesztően jó eredménynek számít.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2010. szeptember 12. Szerkesztette: Klapka Emese- Csilla
Nézettség: 3,183 Kategória: Magyar állatfajták » Sertés
Előző cikk: Sertés Következő cikk: Vörös mangalica


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: