A magyar címer alapelemei, a pajzs tetején a Szent Koronával a mai formájukban a 16. század elején rögzültek.
A pajzs részei: a hétszer vágott bal mező, az Árpád-sávok, a 13. században jelent meg először az uralkodói pecséteken, ettől kezdve az Árpád-házhoz kapcsolódott családi címerként; a jobb mezőben, hármas halmon fekvő koronából kiálló kettőskereszt.
A jobb mezőben ábrázolt kettős kereszt III. Béla korában, a 13. századtól szerepel a magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe. A hármas halom a 15. században került a kereszt alá, akár a korona is, mely szintén az uralkodói hatalom jelképe. Ha függőlegesen leolvassuk a jobb mező képét: Atya -korona (királyság) - Föld, akkor úgy is értelmezhetjük, mint Isten földi királysága.
Elemezve a címer összetételét, az előbbi példákhoz hasonlóan felismerhetjük a hierarchia és mellérendelés üzenetét: a Szent Korona hatalma alá van helyezve uralkodó és ország (nemzet) egyaránt. Alárendelve a Szent Koronának, mindkettőn az átsugárzó Teremtő Isteni Rend (igazság, kegyelem, törvény) uralkodik. De azt is látjuk, hogy uralkodó és ország kötelezően egymás mellé rendeltettek.
