„Nimród, a magyarok ősapja, a világ első királya, „Nagy vadász vala, az Úr előtt.” Valóban ő az égi vadász. Beavatói jelentőségét mutatja, hogy övcsillagainak helyzete szerint épültek az egyiptomi nagy piramisok, de Magyarország szent helyén, a Pilisben is megtaláljuk összes csillagának földi megfelelő pontját! Csak az övcsillag hármasát említsük meg: Árpádvár, Rámhegy, Magashegy.”
„Az Orion az egyetlen csillagkép, amely az északi és a déli féltekén egyformán látható, így az Égbolt Urának tartották. A hozzá való tartozás nem kiválasztottságot, hanem Istenhez kapcsolódó kötelességek elvégzésének hivatását jelentette. A szkíták magas erkölcsisége ezen a hiten nyugodott, nemcsak az egyének, hanem az egész társadalom felfogását és életmódját irányította. Mondhatjuk úgy, hogy nemzeti vallássá lett anélkül, hogy valamilyen hierarchikus papi szervezettel rendelkezett volna. Ez volt a híres szkíta erkölcs, szkíta hitvilág.
Az ősi Nimrud hagyomány a nimrudi népeknek az Isten oltalmát hirdeti az égen látható hatalmas Nimrud-Orion mindenüvé elérő tekintete által. A nimrudi népek ezt a hagyományt nemzeti vallássá fejlesztették, és ez tette oly erőssé nemzetségüket, hogy mindig kiverekedték szabadságukat.”
„Nimród vállán tartja a Tejutat, íjával pedig a Bikára céloz. Mikor a Nap kilép a Bikából, a termékenység csillagképe sötétben marad. Kettős üzenete van ennek az égi jelenetnek. Egyfelől lelövi, legyőzi a lehúzó erőket, másfelől azonban, mikor a Nap, Nimród nyílvesszőt elengedő kezét érinti, akkor lövi vissza ősapánk a Fényt, a termékenység erőit a Bikába. Ezt hívjuk „újra-felfényesítésnek”. Ezzel mutat példát fiainak, Hunornak és Magyarnak.
A két fiú már a Tejúton álló Ikrek csillagkép, mely Nimród felett látható. A Tejút a folyó, melyen átkelnek, követvén a Csodaszarvast. A szarvas hátsó lábai az Auriga csillagkép. Mellső lábait a Perseus jeleníti meg, míg a fényes agancsa a „W” alakú Cassiopeia csillagkép.
A Tejút mentén vágtat szarvasunk, hogy hazavezesse az ifjakat. Akik előtte azonban leányokra lelnek a Fiastyúk csillagképében. A görög mitológiában, mely szkíta eredetű, ez a Pleiadok csillaghalmaz, mely az „istenek szerelmi fészke”.
A Csodaszarvas által kijelölt irányt követve jutunk el a Tejút túloldalára. Itt találkozunk a felemelkedő lélek jelével, a Turulmadárral! Ez az Aquila, vagyis a Sas csillagkép, mely Atilla királyunk történetét őrzi.
