(Olvasmány I., Kocsis István könyveiből, 12. részlet) (Drámai helyzetek szereplői folytatása)

Ónody Éva Kocsis Istvánnal folytatott beszélgetésének további részlete:

- Meglehetősen derűlátóan szoktál nyilatkozni a magyarság jövőjéről. Ez bizony ránkfér! Mi ad Neked okot a derűre és a bizakodásra? Beszéltél egyszer arról is, hogy hamarosan Európa-szerte miért is változik a magyarokhoz való viszony. Kifejtenéd ezt? Már azért is, mert táplálni kell bennünk a reményt, mert igenis mernünk kell nagynak lenni.

- Levontam a következtetést abból, hogy a magyar történelem misztériumjáték. Lássuk csak: Trianonban a magyar nemzetet keresztre feszítették, de ha Magyarországot hitének valódisága, Istenhez való hűsége megtorlásaképpen darabolták fel, büntették mindenki helyett, ellenfél és szövetséges helyett egyaránt, akkor ellenségeink győzelme látszat-győzelem.

Legyünk derűlátók, mert nem is lehetnének végzetesek ellenségeink rombolásai, hiszen Isten az Önmaga helyett keresztre feszítettet, keresztre feszítetteket mindig feltámasztja. Más szavakkal: amit (akit) a sátán az Úr Jézusra emelt fegyverrel próbál megsemmisíteni, az nem semmisül meg, hanem csak megsemmisíthetetlenné válik. Mindig erről szólt és mindig erről fog szólni a Misztériumjáték utolsó felvonása.

Ehhez még a következőket tehetjük hozzá: a kereszténység történetének a mélypontja Trianon... Trianon mint tudatos szembefordulás Istennel.

Nyugat-Európa népei nem fogták fel Trianon évében, hogy mi történt a kulisszák mögött, nyilván a politikusok többsége sem. Nyugat-Európa államférfiai szolgaként engedelmeskedtek vagy néma cinkosként. Tisztelet a kivételnek... Legtöbben nem tudták mit cselekszenek... Nyugat-Európa népei bizony nem fogták fel, mi történik: hogy amire a végsőnek szánt csapást mérik a cinkosságukkal, azok az éltető hagyományok... A sajátjaik is... Nem volt még tudomásuk a közelgő veszedelemről: a nemzethalál fenyegetéséről.

Ma már nemcsak magyarok beszélnek a magyar nemzethalál rémképéről, és nemcsak németek beszélnek a német nemzethalál elkerülhetetlenségéről, hanem franciák is a francia nemzethalál, angolok is az angol nemzethalál fenyegető réméről. És a franciák és az angolok is tudják ma már, hogy a nemzetüket fenyegető halálos veszedelem Trianonban született...

Ma már tudják, akik merik tudni... És tudják, hogy ha az idő „nem tolatik vissza a helyére”, a nemzethalál ellen nem tudnak küzdeni. És már sejtik, hogy Trianon rejtélyes urai miért éppen Magyarországot akarták megsemmisíteni… Tudták azok, hogy itt vetheti meg a lábát az, aki a kizökkent időt helyretolja: aki visszavezetheti a kereszténységet a szakrális hagyományokhoz. Az éltető hagyományokhoz...

Aki ma felelősen küzd a nemzethalál réme ellen, aki nemzete számára a biztonságos jövendő feltételeit szeretné megteremteni, az ma már Trianon ellensége... És akkor is, ha látszatra nemzetének nincs köze Trianonhoz, akkor is, ha látszatra nemzete Trianon kedvezményezettje.

- Mi erősíthetné még a derűlátásunkat?

- A magyarság történetében a nagy változást nem a kereszténnyé válás jelenti, nem Szent István hitújító reformja jelenti, hanem a szakrális királyság megszűnése. És a magyar szakrális királyság Mátyás király haláláig tart.

De a magyar szakrális királyság története nem fejeződik be a magyar szakrális királyság hivatalos megszűnésével. És éppen azért nem fejeződik be, mert a Szent Korona átmenti a Mohács utáni évszázadokba a szakrális királyság szent hagyományait. Ezt világosítják meg a Szent Korona tanának bizonyos vonatkozásai, így az a központi kérdése, hogy a Szent Korona a magyar közjogban a szakrális király jogutódja. És éppen a magyar közjogfejlődés sajátosságait tanulmányozva erősödik meggyőződésünk, hogy egyáltalán nem véletlenül állítják sokan mai kutatóink közül - Bibó István nyomán, de őt is félreértve -, hogy a magyar társadalom fejlődése, elsősorban a közjogfejlődés megkésett. Nem véletlenül és nem jogtalanul, de félreértik és félremagyarázzák, mert nem tudják felfogni a magyar műveltség évezredeket átvészelő archaikus, szakrális hagyományainak a nagy rejtélyeit. A legfontosabb: ha e megkésettség azt jelenti, hogy a magyar társadalom évszázadokon át „korszerűtlenül” ragaszkodott a szakrális királyság szent hagyományaihoz, akkor áldott megkésettségről beszélhetünk.

Összefügg a „korszerűtlenség” kérdésével, hogy megváltozhat a világ nemzeteinek a viszonya a magyar nemzethez. A keresztény nemzetek legjobbjai, a valódi hagyományőrzők méltó választ szeretnének adni a nagy fenyegetésre, amelyről beszéltem. A nemzethalál réméről szóltam... Nem volt még ennél nagyobb veszedelem. Fogynak, öregszenek az európai nemzetek, és lelkiismeretes gondolkozóik már sejtik, hogy csak akkor menekülhetnek meg, ha visszafordulnak a régi éltető hagyományokhoz, a szent hagyományokhoz.

De nem tudnak visszafordulni e hagyományokhoz, nem találják a feléjük vezető utat... És ha ezt felismerik, eszükbe juthatnak mindazok az éltető, szent hagyományok, amelyekhez a magyar nemzet segítségével térhetnek vissza. És tanulmányozhatják mindazt, amit a magyar mitológia, a magyar szerves műveltség, az archaikus népmese, az archaikus imádságaink, legendáink, regösénekeink, régi templomaink freskói, a keresztény magyar misztika, a magyar múlt magasztos emlékeit tudatosan, kevésbé tudatosan vagy önkéntelenül magába szívó magyar irodalom, elsősorban a magyar költészet és nem utolsósorban a Szent Korona eszméje a ma és a jövendő számára is átmentett.

- Mégis az a meggyőződésed, hogya trianoni pszichózis legyőzhető?

- Igen! A trianoni pszichózis legyőzhető. E győzelemhez mindössze két feltétel teljesítése szükséges:

a) Tiszteletben kell tartani az egyenlő esélyek elvét. Megismétlem, amire már felhívtam a figyelmet. Az egyenlő esélyek elve, ha hagyják érvényesülni, csodákra is képes: a gyűlöletet szeretetté tudja változtatni;miképpen az egyenlőtlen esélyek elve, ha érvényesül: gyűlöletté változtatja a szeretetet.

b) Vállalni kell minden igazság, a teljes igazság kimondását. Mert a gyűlöletnek nincs jobb ellenszere, mint az igazság. (Az egyenlő esélyek elve - melyből kinőhet a szeretet virága - miképpen érvényesülhetne az igazmondás vállalása nélkül?) A gyűlölködés szelleme a Kárpát-medencében csak addig uralkodhat, amíg az itt élő nemzetek - magyarok, románok, szerbek, szlovákok és a többiek - nem ismerik meg, illetve nem fogadják el múltjuk és jelenük minden igazságát.