A mese nem valóság, hanem a valóság lényegének megragadása. A mesék azért jöttek létre, hogy segítsenek az embereknek élni, mintát szolgáltassanak az élet eseményeihez, a világ megértéséhez, és ahhoz, hogy emberként megtalálják helyüket a világban. Ezen a hétköznapi szinten tehát minta, mely világunk értelmezését hagyta és hagyja gyermekeinkre.
A szóban öröklődő emlékeket, tudást, hiedelmeket, így az ezeket őrző meséket is, kis változtatásokkal számtalanszor hallották a gyermekek szülőktől, nagyszülőktől, tiszteletre méltó öregektől. (A mesének a felnőttek körében is társadalmi szerepe volt az ősi kultúrákban). A mesei hagyomány egyetemes tudásanyagot hordoz, amelybe, ha elemi szinten is, minden fontos ismeret, szükséglet helyet kap, együtt él. A gyermekek nemzedékről nemzedékre ebbe az öröklődő hagyományba születtek bele.
