A korábban említett nemesítéssel, egy történelmi folyamat eredményeként jött létre a nemesi rend. A nemesség megszerzéséhez különleges érdem volt szükséges, de a nemesi ranghoz kötelezően tartoztak továbbra is az erények.
A nemes magyar szó többet jelent, mint társadalmi rang: elsősorban magatartást.
Az igaz nemes attól nemes, hogy nemet mond a nemre, a rosszra, a hamisra, és igent az igenre, a jóra, az igazra. A nemes ember jellemzője, hogy szabad. Rá nem hat a rossz, mert őt kizárólag csak a szabad és felelős lelkiismerete, a felső isteni énje irányítja. Ettől, kapcsolata szakrális is, amitől tartása van és megbízható.
A nemesnek ellentét-párja a nemtelen. Rá jellemző, hogy nemet nem tud mondani a nemre, a rosszra, a hamisra. Ego- és anyagi-függő, a sötétség birtokába eső perc-ember ő. Örökkévalóság számára nincs, mert kapcsolata a Teremtő Isteni Renddel, annak Igazságával megszakadt. A nemtelen: függő szolgaember, mert igene és neme attól függ, hogy kit szolgál (kinek a hamisságát szolgálja). Mivel hamisság végtelen sok lehet - igazság csak egy -, ezért a nemtelen megbízhatatlan.
„A te szavad legyen igen, igen, nem, nem, ami azon túl van, az a sátántól való.” - mondja az Írás. (Máté 5,37)
Régi lexikoni értelmezés így magyarázza e két ellentétes értelmű szó lényegét:
Nemes:
- nemes: Emberről mint polgári társaság tagjáról szólva, oly személy, ki a társadalom többi tagjai fölött különös előnyökkel és szabadalmakkal bír, s több hasonlókkal együtt az illető társadalomnak fensőbb osztályát képezi, s nemességére, kivált a múlt időkben, sokat tartott.
„A nemes vér, amit fogad, megtartja.” (Mikes Kelemen törökországi levelei).
Magyar értelemben nemesnek mondják, ki vagy királyi adomány, vagy nemeslevél által emeltetett ezen osztályba, valamint ennek törvényes utódai, és örökösei, különbözvén tőle mint alantabb állók, a szabadosok, városi polgárok, és régen úgynevezett jobbágyok. Ezek neve másképp: országos nemes, különböztetésül az úgynevezett egyházi nemesektől, kik valamely főpapnak hűbérnökei.
Jelen értelemben vett nemes szónak alapját is valamely jeles polgári erény, úgymint, vitézség, fejedelem iránti hűség, stb. teszi.
- nemes: Átvitt értelemben, erkölcsi jeles tulajdonságú, mind gondolkozásra, mind cselekvésre nézve, továbbá ily tulajdonságok jeleit magán viselő. Nemes szívű, nemes lelkű, nemes gondolkozású ember. Nemes tett. Nemes büszkeség. Nemes magaviselet, nemes indulat, nemes érzés.
„Gondolataink jutalma érzésünkben fekszik. Minden valóban nagy gondolat nemes érzésekhez vezet.” (B. Eötvös József).
Nemes írásmód, ellentéte: aljas, pórias.
Nemes arc. Nemes vonások, nemes idomú képek, képszobrok.
Nemtelen
- nemtelen (lat. ignobilis): közrendű. - Az Árpád-korban, a 11. századtól kialakult társadalmi osztály, melyet megkülönböztettek a nemes (nobiles) címet kapott, fegyvert viselő vitézektől
- nemtelen: Átvitt értelemben, erkölcseire nézve elfajzott, alávaló, azon tökélyeket nem bíró, melyekért valakit a nemesek sorába szoktak iktatni. Nemtelen, korcs ember. Nemtelen tettek. Nemtelen életmód.
