Tanulságos, igaz történetet mesélünk el az alábbiakban, melyben apa és fia egyaránt szenvedi meg az adott kornak embertelenségét. Nemes jellemük segíti meg őket, hogy a nehéz körülmények ellenére is kiállhassák az emberség próbáját.
A kommunizmus idején, az egyházi méltóságot betöltő édesapát, a püspöki szék biztos várományosát, a rendszer nyomorgató biztonsági szolgálata aljas zsarolással kísérelte meg rávenni, hogy új hivatala legfőbb besúgója legyen. Cserébe ajánlotta támogatását a püspöki szék elfoglalásához, és a már évek óta, koholt vádakkal elítélt fiának szabadon bocsátását.
Az apának választania kellett: vagy fiának tesz jót és közösségét elárulja, vagy közösségét menti meg a rossztól, de akkor döntése miatt fia szenved még hosszú börtönéveket.
Nehéz tusakodás után az utóbbit választotta.
Évekig hordozta magában „tettének” terhét. Ettől fia szabadította meg, mikor kérdésére, hogy helyesen cselekedett-e, az megnyugtatta:
- Úgy volt helyes, ahogyan tette édesapám!
Fontos megfigyelni a különbséget az apa és fia helyzete között: miközben a körülmények az apát fizikailag ugyan szabadon hagyják, de lelkileg rabságba vetik - betegítik -, addig a fiú még fizikai rabságának körülményei között is lelkileg szabad és egészséges maradhat. Feltűnő, hogy mennyire fontosabb, értékesebb és éltetőbb a lelki szabadság-egészség a fizikainál!
