A vétkek rombolnak.

Röviden már szóltunk a vétkek elkövetésének módozatairól. Ezeket nevesítettük is akkor: tönkretevés, megsemmisítés és megrontás.

Gondolkodjunk mindenikről!

Tönkretevés

Ezen szóba tömörítettük mindazt, ami: kifosztás, legyöngítés, kivéreztetés.

A cselekedet itt egyoldalú (nem úgy, mint előbb, ahol kétirányú-kölcsönös volt), mert világosan elkülöníthető-felismerhető a tettes és áldozat.

A könnyű érthetőség céljából vázoljuk e cselekedetnek is a folyamatábráját:

A tönkretevésnek rendkívül ravasz módja, mikor a tettes közben ad is áldozatának, de mindig többet vesz el, mint amennyit ad. Az efféle időszakosan és viszonylagosan jónak mutatkozó cselekedetsor gyakran vezethet el az elnyomó megkedveléséhez, mely jelenséget a szakma Stockholm-szindróma névvel illet.

(A Stockholm-szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő ember idővel szeretetet kezd érezni kínzója iránt. Ez furcsa, hisz józan ésszel gyűlölnie kellene. E tünet olyankor léphet fel, amikor a sok bántás mellett a kiszolgáltatott ember időnként figyelmet, felületes kedvességet is tapasztal a kínzója részéről. Az elnevezést egy valós történet adta. 1973-ban Stockholmban két rabló támadott meg egy bankot, túszul ejtve négy alkalmazottat. A hosszú idejű összezártság különös hatással volt a túszokra: annyira megkedvelték fogvatartóikat, hogy kiszabadulásuk után gyűjtést rendeztek a rablók jogi védelmének költségeire.)

Hosszú távon, a csalókán jónak érzékelt rossznak a folyamata, a végső kifosztottság állapotába vezethet. 

Megsemmisítés

Az erőszakos megsemmisítés célja az áldozat teljes eltüntetése, életének kioltása. A kétszínűség itt is eszköz a cselekedet könnyebb véghezviteléhez. Cselekedetének igazolására a tettes, miután megsemmisítette áldozatát, rendszerint emlékét is gyalázza. Vétkét ezzel csak súlyosbítja.

Fontos feltenni a kérdést:

- A tettesnek milyen oka van áldozata teljes megsemmisítésére? - Az indok érthető. Mivel a vétek az igazság mércéjével mindig lelepleződik, ezért a tettes számára elsősorban az igazság és tisztaság életben maradása, megvesztegethetetlensége a legveszélyesebb. Bármely hozzá hasonló személy veszélytelen, mert megvehető, egyedül a tiszta nem. A tettes számára nem létezik a mindenséggel mérés abszolút mércéje, csak a viszonylagos földi, ezért tévesen úgy véli, ha ezt a mércét megsemmisíti, akkor cselekedete örökre leplezve marad. Ezért gyilkol. 

A gonosz ember miért feszítette keresztre Krisztust?

- Az előbbiek alapján már ez is érthető. - Mert nem tudta elviselni „zavaró” tisztaságát. Vele együtt az Isteni Igazságot akarta elpusztítani. Csak eggyel nem számolt: a feltámadással. Mert Krisztus, önként vállalt áldozatával igazolta a feltámadás bizonyosságát, és azt is, hogy az Isteni Igazság, az Égi Mérce örök és elpusztíthatatlan.

Megrontás vagy társtettessé rontás

A tettes, ilyen esetben egykori áldozatát teszi vétkezőtársává. Ez rendkívül rossz irányba vezet. A tönkretevés és megsemmisítés által „csak” kevesebb lesz a jó, de legalább nem szaporodik el a rossz. A megrontással viszont éppen ez történik meg: a rossz sokszorozódik. A folyamat veszélyesen önszaporító.

Az ilyen átváltozásra egyetlen szót is szoktak alkalmazni, amit a történelem adott az efféle emberi átalakulásokra: ez a janicsárosodás.

(A janicsár, az oszmán-török seregben szolgáló zsoldos gyalogságnak a katonája. Az első janicsárcsapatokat 1362-ben I. Murád szultán hozta létre. A janicsárokat a közhiedelemmel ellentétben csak kisrészt képezték ki keresztényekből. Az I. Murád által létrehozott janicsárság egy olyan gyalogos csapat volt, melynek tagjait a janicsár-iskolákban egészen fiatal, 10-15 éves koruktól kezdve arra nevelték, hogy a mindenkori szultánt feltétlen odaadással szolgálják. Ők alkották a szultán testőrségét, és Szulejmán koráig csak a szultán személyes vezérlete alatt tartoztak háborúba menni. E hadtest egy része keresztény szülők gyermekeiből állt, akiket vagy tized alakjában szedtek össze a birodalomban levő keresztény lakosoktól, vagy háború alkalmával rabolták el őket, amely zsákmány ötöde a szultánt illette. A közhiedelemmel ellentétben a janicsárságnak alig negyedrésze volt keresztény. Az viszont való igaz, hogy a keresztény származásúak voltak a legodaadóbb, legkegyetlenebb és legfanatikusabb katonái a janicsár regimenteknek.)

A megrontott áldozat annyira átalakulhat, hogy kíméletlenebbé válhat bárkinél. Érthetővé válik ezen magatartásváltása, ha figyelembe vesszük, hogy átalakulásával az őt befolyásoló tettesnek a terheltségét is magára veszi. Ezért gyűlöli meg egykori önmagát, de akár egykori övéit és sorstársait is.

A törökök kiűzése után, a lepusztult Magyarországon Kollonics Lipót főpap, mint a népe legnagyobb ellensége fogalmazta meg a magyarság kipusztításának ördögi tervét: rabbá tenni, majd koldussá, végül pedig lelkét is venni. 

A rabság korlátozást jelent és a szabadságelvonást: gondolatokban és tettekben, szellemben és anyagiakban. A koldussá tétel már túlmegy az előbbi korlátozáson, mert kifoszt úgy szellemileg, mint anyagilag. Végső rátétel: a kegyelemdöfés, amikor választás elé kerül az áldozat, hogy fizikailag pusztul el, vagy lelkileg - lélekváltással. A lélekrontással előidézett lélekváltás az egyéniségből és az emberi arculatból forgat ki teljes mértékben.

Felismerhetően sátáni terv ez. Minden leszámoló ördögi hatalom gyakorolja ezt a rabságban fosztogató, lélekben nyomorító sanyargatást - majd az ezt követő testi vagy lelki megsemmisítést.