Örök kétség, hogy vitázó felek közül kinél van az igazság?
A szavak elemzésekor - magyarul érthetően - számunkra igazolódott, hogy a H_ ős szógyök jelentése: takar, leplez, óv, véd, fed. Ezenképpen szóbokrának tagja is, a hamisság-hazugság hasonló jelentéstartalommal bír.
Számunkra érthetően, a hamis embernek leplezni valója, az igaznak pedig - a rend helyreállítása érdekében - leleplezni valója van.
Lévén, hogy görbe hamisság-hazugság végtelen sok lehet, de egyenes igazság csak egy van, úgy a hamisság könnyen kiderül. A hamis ember ezért kerüli a nyílt szembesülést az igazzal és az igazsággal. (Az igazság keresése, annak helyreállítása kötelező feladata kell legyen minden embernek, - lévén, hogy a hazugság átadása közösségi szinten terhelheti a következő nemzedékeket is. Igazsággal élni, az élet - Istentől elrendeltetett - kötelező „közlekedési szabálya”. Felnőtt ember számára - de nemzedékek sora számára is - az ismeret- és tudáshiányra hivatkozás nem adhat felmentést a felelősség alól. Az efféle mentség keresése többnyire az igazság előli menekülés szándékát is takarja. Hisz akinek az igazsággal van baja, az rendszerint kerüli annak megismerését is. Ez a jelenség gyakori velejárója a közösségek között sokszor felmerülő történelmi kérdések vitájának is.)
Aki az igazság érdekében tiszta szívvel vállalja a szembesülést, általában annál van az igazság. Aki ezt nem vállalja, cselekedetének többnyire épp a hamissággal terhelt lelkiismerete az oka, és ezzel le is leplezi önmagát. E magatartása és megnyilvánulása annyira leleplező lehet, akár egy hazugságvizsgáló.
Összegzésképpen következik az is, hogy aki hatalmi erővel akadályozza vagy tiltja az igazságkereső törekvéseket, az is csak hamis lehet.
