A beavató tanítások (ezotéria) szerint a világ, eredeti állapotában szellemi EGYségben volt. Ez tört meg, mikor az egységből létrejött a kettősség (polaritás), melynek egyféle kifejezője a jó és rossz.
A Földre született ember is e kettős világba érkezik. Útjának legfőbb célja visszajutni a szellemi egység tökéletes létállapotába. Földi fejlődése során viszont nem kerülheti el e világ kettősségéből származó akadályokat. Ezeken áttörve, nehézségek árán fejlődve van lehetősége eljutni újból az egységbe.
Legtöbb embernek az útja a kettősségben fejlődéssel kezdődik. Számukra szólnak a közérthető tanítások (exotéria). Ezek olyan előírásokat tartalmaznak (pl. a tízparancsolat), melyeket viszonylag könnyű betartani és lassú, veszélytelen szellemi fejlődést biztosítanak az ember számára. Lefektetik egyrészt az emberi együttélés alapszabályait, másrészt megvédik követőiket attól, hogy még távolabb kerüljenek az isteni középponttól, és még mélyebbre süllyedjenek az anyagba. Ezért ezek a szellemileg még fel nem ébredtek számára rendkívül értékes tanítások.
Vannak viszont a kettősségből kilépő kivételek: azok a megvilágosodott mesterei a tudásnak, akik olyan szellemi szinten állnak, hogy földi tartózkodásuk során soha nem lépnek be e kettősség világába. Fölé emelkednek és fönn maradnak az egységben.
A beavató tanítások (ezoteria) azoknak a felébredt lelkeknek szólnak, akiknek Isteni Énjük már megindította a Tiszta Forráshoz való visszatérést. A szellemi ébredés általában a lélek érett korában történik, amikor nagyon sok lélek minden erejét az anyagból való kijutásra összpontosítja. Nekik szólnak a beavató tanítások, amelyek már bővelkednek a szigorúnak tűnő lemondásokban és a nélkülözhetetlen gyakorlatokban.
Minden lélek arra teremtetett, hogy visszajusson az egységbe. Ezért a megtestesülések sorozatában bőven lesznek olyan életek, ahol az ember a közérthető tanítások szerint él, és majd lesznek olyan életek is, amikor már a beavató tanításokat követi.
Mivel a Föld olyan lelkeknek ad megtestesülési lehetőséget, akik az anyagi életet akarják megtapasztalni, az itt élő lelkek többsége nem felébredt tudatú, és erősen az anyagban él. Ezért egy adott időszakaszban mindig is csekély volt azoknak a száma, akik életüket a megváltásra, a Szellemi Forráshoz való visszatérésre tették fel. Ezért a beavató tanítások mindig csak kevés embernek szólnak.
