A világmindenség hierarchiájának csúcsán nem az ember áll. Az emberi hierarchia képtelen létezni a rá ható teremtő ERő, - csak magyarul érthetően - az ÚR nélkül.
A lehetőség-szükség viszony elsősorban a Teremtő és teremtett világ kapcsolatában jelentkezik. A világnak és benne az embernek van szüksége a Teremtő Erő feltöltő energiáinak, az isteni fénynek, a JÓ-nak befogadására. Isteni kegyelem által részesül belőle, enélkül képtelen létezni, de adni is.
Ezeket az energiákat - a belsővé váló fényt - viszont az embernek küldetése magából továbbsugározni. Ez az ő lehetőségeiben rejlő kötelessége, JÓ-sága.
Az ember akkor EGÉSZ-séges, ha befogadása és kisugárzása egyensúlyban van.
Ősi jelöléssel, csúcsával lefele, illetve felfele mutató két különböző háromszöggel ábrázoljuk a szükség és lehetőség állapotát. E két állapothoz kapcsolódó, kétféle JÓ - a befogadó és kisugárzó - áramlásának egyensúlya biztosítja az ember belső harmóniáját. A harmóniát egy ősi szimbólum, a hatágú csillag jelképezi.
A beáramló és kisugárzó energiák az ember tudatától függetlenül is léteznek és hatnak. De, aki beavatottsága révén képes az isteni erők közvetítői feladatának ellátására - legyen az a hierarchia bármely szintjén, mint család, közösség, nemzet -, az a személy szakrális küldetést is teljesít.
