Miről lehet felismerni egy párt közérdekű vagy önérdekű voltát?
A két pártra vonatkozó alapjellemzőket már fennebb leírtuk. Ezt kiegészíthetjük néhány összehasonlító észrevétellel.
A közérdekű párt, a közösség érdekében - de csakis egy helyes értékrend mentén - rendszerint megegyezésre törekszik, világos közléseket tesz, és felismerhetően tiszta és nyílt lapokkal játszik.
Az önérdekű párt látszólag megegyezési szándékot mutat a közösség „érdekében”, ami hosszú távon valójában sosem igazolódik. Nem is lehet ez másképp, hisz a párt létének biztosítéka épp a közösségben gerjesztett megosztás. Bármilyen „őszinte” megegyezés veszélyes lenne számára, mert akkor az ellenőrzéssel és elszámoltatással is szembesülnie kellene. Ezért, félrevezetés céljá-ból a nyílt párbeszéd és szembesülés helyett inkább a tömegtájékoztatási eszközökön keresztüli üzengetés módszerét alkalmazza. Közlései idővel feltűnően zavarosakká válnak, de egyre inkább nyilvánvalóvá válik a szavai és tettei közötti összhang hiánya.
A pártok valóságos választóvonala a közérdekűség és az önérdekűség között húzódik, a nevük - ilyen-olyan, jobb-bal párt - nem lehet jelzésértékű.
A közösség bármely tagjának hűsége nem egy párthoz, nem egy szűk csoport tagjaihoz, hanem - az egyetemes értékrend (igazság-szeretet-törvény) feltételei mentén - a közösségi értékhez és érdekhez kell kötött legyen. A pártok tagjai is ekképpen kellene viszonyuljanak. Ha egy párt e feltételeket megsérti, akkor az a párt méltatlanná válik a hűségre. Az önérdekű párt ilyen. Ezért kell színlelnie a közérdekűséget. Természetéből fakadóan hazudnia kell. Takarnia kell az igazságot - azt, hogy általában véve kiszolgálója egy nálanál nagyobb hatalomnak, mellyel összefonódva kifosztója is lesz a közösségének. Az önérdekű párt visszaél a közösség hűségével.
Fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet egy rendkívül ellentmondásos tényre. Arra, hogy az önérdekű párt szerkezete többnyire heterogén, ezáltal nagyon megtévesztő is. Hierarchiájában lenn a többnyire tisztességes közérdekű támogatók fenntartanak egy olyan szerkezetet, mely fennebb egyre nagyobb mértékben önérdekűvé válik. Ez az értékkeveredés megtéveszti a párt támogatóit. Az alsó, többnyire tisztességes cselekvők olyan képet alakíthatnak ki a pártról, mintha az teljes mértékben közérdekű lenne, miközben felfelé haladva egyre inkább eltolódik az önérdekűség irányába. Itt is felismerjük azt a jelenséget, amire korábban már számtalanszor felhívtuk a figyelmet, hogy az ellentétes jó-rossz értékek keverésével a hamisat is tisztára lehet mosni - takarni és leplezni lehet. Ezzel a lehetőséggel él vissza az olyan párt, amelyik a felső rétegeiben teljesen önérdekű. Tehát, ne tévesszen meg minket egy pártnak az alsó rétegeiben működő közérdekűsége, attól még a hierarchiájának legfelsőbb rétege lehet teljes mértékben önérdekű és a köz számára romboló.
Amiként láttuk, hogy a zsarnoki rendszereket többnyire a megalkuvások hierarchiája tartja életben, akképpen az önérdekű pártokat is ez élteti.
Fontos megállapítanunk következtetésképpen, hogy csak az olyan pártot tekinthetjük közérdekűnek, amelyik teljes struktúrájában, az alapjától a csúcsáig igazolhatóan közérdekű párt.
Az is lényeges szempont, hogy a pártok megnevezése ne vezesse félre a támogatót, a nevétől függetlenül mindig igyekezzen felismerni a pártok közérdekű vagy önérdekű voltát. Ezután már nem kérdés, hogy a kétféle minőségű közül melyiket választja.
A fenti néhány jelzés segítheti a választókat a pártok általános megítélésében, a minősítésüket is leegyszerűsítheti: jó és rossz pártra. Mert jó csak közérdekű párt lehet, minden más önérdekű párt a közösséget idővel tönkreteszi.
