Régen természetes cselekedet volt az emberek kölcsönös segítése, mely a termékek és szolgálatok cseréjében is megnyilvánult (lásd kaláka). Az emberiség kezdeteinek szakrali-tása fedezhető fel ebben, mikor az Úrnak Rendje - és nem a haszon, a pénz - volt az úr.
Később feltalálták a pénzt, hogy az tegye mérhetővé a segítés mennyiségét.
A világ azóta megváltozott. Az államok - saját bevételeik növelésére - a segítő emberek közé ékelődtek adóikkal, és megvonással sújtanak minden segítő cselekede-tet. Ezt a megvonást nevezik ma áruforgalmi adónak. (A helyzet képtelenségét mutatja, hogy ezzel az adó-nemmel még a családon belüli segítséget is - pl. a gyerekellátást és -nevelést - adóval terhelik.)
Azóta meg is romlottak az emberi kapcsolatok.
