A közösség útja vezethet a szerves társadalom egészséges harmóniája irányába, vagy sodródhat a zsarnokság felé, mely sokszor mutatkozik a szabadság látszatát adó népuralom álcájával.
A szerves társadalom kiegyensúlyozottságot, egységet és egészséget biztosít, mivel belső hierarchikus felépítésében a szereplők, a Teremtő Isteni Rend igazság-jog-kötelesség teljesítésének mértékében foglalva helyet, a természetes kapcsolódások révén kölcsönösen egészítik ki egymást.
A második rendszerben - a nyílt zsarnokságban - a zsarnokok sötét egoja csak kötelezettségeket ír elő, - hierarchiáját a fentről jövő erőszak alakítja ki. A népuralom egyenlőséget hirdet, látszólag jogot, szabadságot ad, ami valójában szabadosság, de ami végső soron egy hatalom előbb szellemet, majd lelket és anyagit romboló diktatúrájába torkollik.
A társadalomban egyenlőség nem lehet, mert a különböző szintű feladatok és felelősségek megoszlása csak hierarchikusan történhet. Mind az egyenlőséget hirdető liberális, mind pedig a zsarnoki uralmú „rend” a társadalmat megbetegíti. Ezek egymásnak édestestvérei. Ezért van, hogy a félrevezetően egyenlősdinek indított és népuralomnak nevezett rendszerek hazug eszméikkel valójában céltudatosan megtervezett rendetlenséggel - anarchiával - vezetnek át a másik végletbe, az anarchiát kirobbantóknak diktatúrájába, mely azután önkényesen állítja fel saját rangsorát. Ez is egyfajta „rend”, de ez egy Rendellenes rend.
A választás végső soron csak két lehetőség között van: szerves társadalom (egészséges rend) vagy zsarnokság (megbomlott rend).
Márton Áron, a későbbi erdélyi katolikus püspök az Erdélyi Iskola 1933-34. évi 5-6. számában hívja fel olvasói figyelmét az emberi társadalom két egyformán romboló rendszerére: a liberalizmusra és az akkor még alig ismert bolsevizmusra. Mindkettő pusztításának célpontja elsősorban a szent rend, melynek alapjai: az istenhit, az erkölcs és a társadalom ősi alapegysége, a család.
„A liberalizmus a filiszter világnézete. A francia forradalomból megszületett polgáré, aki nagyképű, fitogtatott tudálékossággal ránevelődött arra, hogy az élet legnagyobb és mindig égető kérdéseit is közömbösen kezelje. Nem tagadja feltétlenül a túlvilágot, de nem is törődik vele. Lehet, hogy van Isten, de a vallás szerinte magánügy, s az életet az állam is és az egyes ember is minden valláserkölcsi kötöttségtől függetlenül rendezheti be. Legnagyobb érték szemében a független emberi ész. Az igazságot az állapítja meg s nem a valóság, az erkölcsöket a korlátlan szabadság szabályozza és nem isteni normák. Eredmény: polgári házasságával törvényhozás útján kikezdte, kettős normájával, nyers erotikába fulladt irodalmával, művészetével pedig teljesen szétdúlta a társadalom alapegységét, a családot; gazdasági téren hirdetett és alkalmazott szabadversenyével meghízlalta az élelmesek kis csoportját, és a technikai fejlődés szédítő fokán megszégyenítő nyomorba nyomta a túlnyomó többséget; jogi elméletével a társadalmak élére állított minden ügyek korlátlan hatalmú intézésére egy hazug, bőbeszédű, s rendesen érdekszövetkezetek és nem a nép akaratából összeálló tehetetlen parlamentet. Azaz megteremtette, világra hozta a bőrünk egész felületén és lelkünk legbenső mélyén is égető fájdalommal szenvedett átkos, kilátástalan mai életet.
A bolsevizmus édesgyermeke a liberalizmusnak. Marx és Lenin a legkövetkezetesebb liberálisok. Nem álltak meg félúton, a liberális tételekből lehozták a legvégső következtetéseket. Kant még annyit mondott, hogy az Isten létét nem lehet bizonyítani, Marx már biztosan hirdeti, hogy nincs.”
