A rossz mindig a jónak gyöngítésére, megsemmisítésére vagy megrontására törekszik, ezért sürgős idejekorán felismerni és korlátozni lehetőségeit.
Igazságos társadalom mindenképpen a jónak a védelmében kell alkalmazza a szabályt. A jót, sérülékenysége miatt, a törvénynek védenie kell. Ugyanúgy a törvény hivatott arra is, hogy beazonosítva a rosszat - a jóról leválasztva, a közösségiből egyéni szintre lefokozva - segítse őt rávinni a önjavulásra és jóvátételre, majd korlátait megszüntetve, a közösségbe újból beilleszteni.
Ha a rossz önjavulása és jóvátétele sikertelen, egyedüli megoldás a jó védelmére, ha a társadalom, törvényes keretek között, a rosszat továbbra is korlátok között tartja. Más szóval, a meg nem javult rosszat nem lehet egyenlő jogúvá tenni a jóval, azt továbbra is lefokozott állapotban kell tartani.
Másik fontos szempont, hogy a rossz cselekedetnek a jóvátétele elsősorban a sértettel szemben kell megtörténjen, ugyanis önjavítását ez ösztönzi leginkább. Csak így tudatosul benne, hogy ha törvényt is sért, de elsősorban embertársat sért.
